Tűzkehely

Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
Perzsel ám a szenvedély azóta,
szent hevében égve vétkezek.

Hébé pokla. Tűzkehelybe ittam,
kóstolgatva ifjúság borát,
én, a dőre, porba hullt avíttan
újra érzem méze mámorát.

Kóbor álmok - messze tűnt a béke,
hűs nyugalmat szívem nem talál,
bűnbe esve is remélem, végre
mennybe juttat majd e tűzhalál.

2012. június 6.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szép vers, szép tartalom.Az avitt kicsit kilóg nekem, de lehet hogy csak az én ízlésemnek nem felel meg egy versben, de csak kis kötözködésképp.:)Korrekt vers egyébként.

Hébe az gondolom Hebe akar lenni az a Görög Istenek pohárnoka...

hubart képe

Kedves Sea, a Hebe, vagy Hébé a ritmus kedvéért lett nálam Hébe, de lehet, a költői szabadság ilyenszerűen a nevekre nem terjeszthető ki, javítottam is Hébére. Az avítt jelző személyre nem igazán használatos, itt mégis megkockáztattam, szívesen olvasnám erről mások véleményét is. Köszönöm kedves szavaidat!:))

M. Karácsonyi Bea képe

Igen, én sem olvastam máshogy sehol, csak Hébének vagy Hebenek.:)

M. Karácsonyi Bea képe

Az avittal kapcsolatban.Úgy gondolom, hogy egy modern versben szlengszavakkal egyetemben még elférne, de egy Istennővel együtt emlegetve és magasztos, romantikus, pátoszos  szerelmes versben NINCS HELYE.

hubart képe

Már megbocsáss, kedves Sea, de az avitt egyáltalán nem szlengszó! Magáról a szlengről, mint nyelvi jelenségől itt olvashatsz: http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/index.php. Az avitt eredete bizonytalan (talán a latinból származik), nagy íróink és költőink is használták. Archaikus íze van (ezért talán éppen helyénvaló is az antik környezetben való előfordulása); manapság inkább azok élnek vele, akik választékosan szeretnék kifejezni magukat, hiszen árnyalatnyi jelentéskülönbséget hordoz gyakrabban használt szinonímáival szemben.  Ebben a versben talán az lehet a gond vele, hogy inkább tárgyakra, fogalmakra használjuk, mintsem emberre (avítt kabát, bútor, avítt eszme). Itt saját személyemre vonatkoztatva alkalmazom,  hiszen korántsem vagyok már fiatalnak mondható. Amúgy meg a művészetekben bárminek helye van, ami a varázslatot megidézi, én nem hiszem, hogy ez a szó itt illúzióromboló lenne!:))

M. Karácsonyi Bea képe

Nos örülök, hogy megvéded a versed így helyes, valóban inkább tárgyakra vonatkoztatják, mintsem személyre.  Valóban latin eredetűnek gondoltam én is, bár nem tudok latinul, és manapság a inkább a szeleng-el együtt használják fiatalok, kocsmákban vagy egymás közt beszélve. Nem tartom irodalminak BÁRKI IS HASZNÁLTA.Ez saját véleményem, a többiek máshogy vélekedhetnek erről a dologról.

De ez az egyetlen szó, csak kis semmiség, hiszen a versed nagyon szép, színvonalas, talán épp ezért is nem tetszik nekem ez a megoldás. De ez egy dolog, szerkesztőként ha beküldött vers lenne egy szinttel lejjebb pontoznám miatta.

hubart képe

Akkor máris ketten vagyunk Seám, akik lepontoznánk, igaz én az általam említett ok miatt!:)) Mentségemre csak annyit, hogy keresem a megoldást. Köszönöm, hogy ennyit foglalkozol a versemmel! Puszillak!:))

Mindenek előtt: határozottan tetszik a versed. Itt a példa arra, hogy az alapvetően trocheikus lejtésű versben a ritmussémától való apró eltérések nem hibaként érzékelhetőek, hanem kinyitják a lehetőségeket a tartalom még gazdagabb, még gördülékenyebb, még szabatosabb kifejtésére. Ami a vitatott szót illeti: valóban ritkább, hogy személyre alkalmazzák, ráadásul nem jelzőként, hanem ahogy itt szerepel: módhatározóként. Hamarjában azonban nem tudnék javasolni olyan helyettesítést, amely a tartalmat sem csorbítja és a rímhívó szónak is megfelel.

hubart képe

Köszönöm, Miklós, én is így gondoltam. Az avítt problémára még keresem a megoldást, de lehet, az egész szakaszt átírom miatta. 

Mysty Kata képe

 Engem varázslat ért, szép nagyon!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Kedves Kata, köszönöm a hozzászólásodat!