Posztmodern éjszaka
Mint rozsomák a rozson át,
Araszol a sötét;
Gyorsan leissza nappalunk
Még világos fölét.
——
Dallamtalan tücsökzene
Visít, mint jó rokon;
S vonít egy tépett hangulat
Műszálas bokrokon.
——-
Rímet gyilkolni indul el
A posztmodern menyét;
S Heidegger foszló szelleme
Csócsál egy jegenyét.
——–
Irdatlan sok csalán között
Tipródik már Manyi;
S a nyolcvanéves kurtizán
Varázsa: alanyi.
——
Verssorba szomorítva mind
A lomha fellegek;
És botcsinálta oszlopuk
Formátlanul hebeg.
——-
Hullajt a rusnya vén bagoly,
Amerre elhalad,
S a borzas posztmodern mocsár
Nyeli a díjakat.
——
Viszket a rongyos árnyalak
Üszkös, rossz vers-húsa;
S recsegve szól a posztmodern
Bús kuruttykórusa.
—–
Zörögve őrzi éjjelét
Az ócska vers-akol;
Miközben minden szép, nemes
Még szunnyad valahol.
—-
Istent temetni tán lehet,
S tagadni is szabad;
De attól még a Virradat
Soha el nem marad.
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, augusztus 30 - 11:26
Permalink
Mit mondanék még..., a téma
Mit mondanék még..., a téma kimerítve.
Élvezettel olvastam, és kalap le a mondanivaló kivitelezéséért.
Toma
2012, augusztus 30 - 15:57
Permalink
Nagyszerű - az allegória és a
Nagyszerű - az allegória és a párhuzam megsemmisítő benne!
M. Karácsonyi Bea
2012, augusztus 30 - 16:17
Permalink
Remek!
Remek!
hubart
2012, augusztus 30 - 20:36
Permalink
Szenzációs! Úgy fajsúlyos,
Szenzációs! Úgy fajsúlyos, hogy közben szórakoztató is.
Mysty Kata
2012, szeptember 1 - 10:54
Permalink
Nagyon -nagyon tetszik!!
Nagyon -nagyon tetszik!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2012, szeptember 1 - 23:58
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)