A Nagy Kerék
Az alábbi verset ujjgyakorlatnak szántam. Minden szakaszban más-más rímképletet használok egy sajátos logika mentén. Szeretném, ha elmondanátok erről a véleményeteket. Meg úgy, egyébként is!:)
Rohamra fúj a kerge szél
a hűvös őszi reggelen,
vad ostromát a sok levél
- "megfogyva bár, de törve nem" -
kiállja még a végeken.
Zilálva kincse szerte szét,
de harcba száll a fénysugár,
- bevetve lázasan hevét -
ha féltve óvja gyermekét,
erőt merítne még a nyár.
Szobára jár, kacér didőz
a Nagy Kerék, sosem henyél
- a régi álom elvetél -
tavaszra nyár jön, arra ősz,
de nemsokára itt a tél.
A béke csendje nem halál,
az élet új utat talál.
A pillanat csak állomás,
s ha mindig újra játszanál:
az új etap lesz, új varázs.
2012. 9. 10.
A versben a formai újítás mellett tartalmi kérdéseim is vannak.: 1. Szabad-e a nemzet második himnuszaként tisztelt Szózatból beemelnem egy sort a versembe egy természeti kép kedvéért? 2. "Szobára jár, kacér didőz / a Nagy Kerék sosem henyél" költői látomása nem túl bizarr? 3. Az etap szó nem lóg ki túlságosan a versből?
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 10 - 20:59
Permalink
Csodás újjgyakorlat! Az
Csodás újjgyakorlat!
Az eltérő rímképletű strófákat nem szoktam szeretni egy versem belül általában, de a színvonal, amin írsz, ezt feledtette. A varázst sem érzem elcsépeltnek, viszont egyedüli szó, aminél picit megálltam, és mert pont a végén van, a lezárásnál, így feltűnőbb. Viszont gyönyörű vers lett így is, gratulálok hozzá!
hubart
2012, szeptember 11 - 07:25
Permalink
Köszönöm kedves Sea! Én magam
Köszönöm kedves Sea! Én magam is a jól bevált klasszikus megoldások mellett szoktam letenni a garast, de úgy vélem, ha soha senkinek nem jutna eszébe új dolgokat kipróbálni, akkor eleve kizárnánk a fejlődés lehetőségét. Nem lesz ez a megoldás korszakalkotó, hiszen a költészetben már mindent kipróbáltak. Úgy vélem mégis, hogy kell kísérletezni, a sokszínű rét mindig izgalmasabb, mint a nagyüzemi monokultúra!:))
Mysty Kata
2012, szeptember 10 - 21:39
Permalink
Csodálatos jambikus sorok ..
Csodálatos jambikus sorok .. Zenei csemege! A Nagy Kerék forog, pörög! Jó forgatod a tollhegyed!
Bravúrosak a rímek! ababb,abaab,abbcd, aabaa Elméleti logikám van csak....Páros rímvariációkat látok.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, szeptember 11 - 07:39
Permalink
Köszönöm, kedves Kata! A
Köszönöm, kedves Kata!
A Poet verselemzője nekem is ezt a rímkonfigurációt mutatja, de a rendszer merevsége miatt nem hibátlan, nem tud különbséget tenni árnyalati eltérések között. Szándékom szerint a következő rímképlettel dolgoztam:
ABABB ABAAB ABBAB AABAB, vagyis a beépített páros rím a következő szakaszban mindig egy sorral följebb kerül.
Más nézőpontból fogalmazva az első és utolsó szakasz a keresztrím és a párosrím kombinációja lett, a két középső szakaszban pedig az ölelkező rím is szerepet kapott.
hubart
2012, szeptember 12 - 10:15
Permalink
Köszönöm, kedves Joe! Azokat
Köszönöm, kedves Joe!
Azokat a válaszokat kaptam tőled, melyekre számítottam. Nagyjából én is ráéreztem versem neuralgikus pontjaira. Át is írtam, de most meg az az érzésem, hogy laposabbá, megszokottabbá vált. Örök kételyem, hogy maradjak-e meg a járt utakon, vagy kísérletezzek bátran, eredeti megoldásokat keresve. Persze, értem amit megfogalmaztál, ne legyen egyik eszköz sem öncélú, indokolt legyen bármilyen "deviancia". Egyetértek. A didőzt meghagytam a versemben, a csapongó, örökké újat akaró szeszélyes változást próbálom kifejezni vele. Az egyettlen évszak hűsége unalmas is lenne!:))
Íme a vers:
A Nagy Kerék
Rohamra fúj a kerge szél
a hűvös őszi reggelen,
vad ostromát a sok levél
fohászt zizegve, kénytelen,
kiállja még a végeken.
Zilálva kincse szerteszét,
de harcba száll a fénysugár,
bevetve lázasan hevét;
reménye éledő határ -
erőt merítne még a nyár.
Szobára jár, kacér didőz
a Nagy Kerék, sosem henyél:
tavaszra nyár jön, arra ősz,
de nemsokára itt a tél -
s a régi álom elvetél.
A béke csendje nem halál,
a pillanat csak állomás,
a fény az útra rátalál,
mely újra járva újra más,
ha lángra gyúl az új varázs.
hubart
2012, szeptember 12 - 16:25
Permalink
Köszönöm Joe! Tökéletesen
Köszönöm Joe! Tökéletesen igazad van, máris javítom. Úgy, ahogy én írtam, kétféleképpen is értelmezhető. Talán azért nem tűnt fel nekem, mert a fénysugár voltaképpen a nyár "katonája", mindkettőnek ugyanaz a célja, a zöldellő határ, a megmaradás.
A végleges változat:
Zilálva kincse szerteszét,
de harcba száll a fénysugár;
bevetve lázasan hevét
- reménye éledő határ -
erőt merítne még a nyár.
Az említett idézet így kezdődik: "A királynőt megölni nem kell félnetek..."
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, szeptember 11 - 16:20
Permalink
Tökéletes második
Tökéletes második felvonás!
A Szózattal kapcsolatban: természetesen szabad, de minek - nincs rá szükséged -
hubart
2012, szeptember 11 - 18:48
Permalink
Köszönöm, kedves Ágota!:)
Köszönöm, kedves Ágota!:)