Arad...

Arad…

Ez a nap évről évre visszatér,

Deres üstökkel,  köddel, komoran,

Gyász-glóriásan,

Némán,

Súlyosan;

S míg magyar szó fogan,

A tompa fájdalom élő marad…

Arad…

——

Nincs vége még…

Mert most is tart

A História végtelen pöre;

Bürokraták és hóhérok söre

Koccan ma is…

S a Létből kín fakad…

Arad…

—–

Hatalmi pökhendiség szégyenfája,

A megtaposott Nemzet Golgotája…

Mert Hóhér

Tolvaj

Meg élősködő

Mindig akad…

Arad…

—–

Hol van már az egykori hatalom…

Csak múzeumsarok,

Nagy halom

Lom..

S a Nemzet

Megmarad…

Arad...

—-

Őrizd örökké

Fájdalmas könnyeinket,

És vádlóan emlékező

Hű-Magad,

Arad…