Csikorog az alkonyat
Beküldte lnpeters - 2012, október 31 - 23:36
Csikorog az alkonyat
Fagy morog az égre,
A közelgő hosszú vén tél
Küldte követségbe.
—–
Köd emeli jogarát,
Hajnal szürke bátyja,
Haloványan fénylik a Hold
Ezüstös kabátja.
——-
Elterül az éjszaka,
Mint kivénhedt sellő;
Sereget gyűjt alattomban
Holnapra a felhő.
——
Csikorog az alkonyat,
Múlt és jelen válnak;
Most adják át a világot
Jövőnek, halálnak.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, november 1 - 09:17
Permalink
Ez egy remek vers!
Ez egy remek vers!
hubart
2012, november 1 - 18:54
Permalink
Szépek a megszemélyesítések,
Szépek a megszemélyesítések, jó a ritmus, jók a rímek. A végkicsengés pesszimista, no de a november ezt teszi velünk.
lnpeters
2012, november 1 - 23:03
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)