Őszi temetőben
Beküldte hubart - 2012, november 1 - 14:39
Őszi temetőben égő gyertyaszál!
Sötét az éjszaka, fekete a föld,
de lobbanó lángod arany nyelvet ölt,
könnyed porba cseppen, lelked égbe száll.
Gyarló földi szennyből felsercen a fény.
Kocsonyás lesz tested, széjjelmálló rög,
éteri szép vágyad boldog és örök,
szertefoszló létből éledő remény.
Ne hidd, hogy az álmod köddel oszlik szét,
tűzbe sűrítetted nyaraknak színét,
tested sárba roskad, ott lesz televény.
Elvisz az enyészet mindent idelenn,
Veszta szüzek őrzik lángod, odafenn,
csillag lesz belőled, égi gyertyafény.
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, november 1 - 15:04
Permalink
"Csak a teste!"- áll
"Csak a teste!"- áll Gárdonyi sírján..
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2012, november 1 - 17:15
Permalink
Gyönyörű, szeretettel
Gyönyörű, szeretettel gratulálok!
hubart
2012, november 3 - 20:10
Permalink
Kedves Kata, Sea, Zsu,
Kedves Kata, Sea, Zsu, köszönöm hozzászólásaitokat!:)
hubart
2012, november 4 - 13:52
Permalink
Igen, a lassan elfogyó,
Igen, a lassan elfogyó, csonkig égő gyertya fogalmát sokan használták már véges földi létünk szimbólumaként. Itt viszont az egész versen végigvonul allegóriaként. Köszönöm értékelő szavaidat.
Haász Irén
2012, november 4 - 17:19
Permalink
Az utolsó tercina valóban
Az utolsó tercina valóban koronázza az egészet...!
hubart
2012, november 4 - 18:03
Permalink
Köszönöm, Irénkém!:)
Köszönöm, Irénkém!:)