Adj Uram

Faluvégi népnek
fenyő lopott ága,
dérrügyei szépek,
jégcsap a virága…

Alatta nincsen más,
csak dió, meg alma,
angyalhaj zúzmarás
a gazdag hatalma.

Szegény ember lelkét
jégpáncél borítja,
virágos jókedvét
a nincs szomorítja,

adósság, bú bántja,  
néha a macskajaj,
szívét görcsbe rántja
gyermeki nagy zsivaj.

Emeld rá szemedet
mindannyiunk Atyja,
aki a kegyelmet
ingyen osztogatja.

Szánd meg a jó apát
ha fogytán reménye,
acélos jó kapát
adj erős kezébe.

Anyának jó kedvet,
illatos kenyeret,
ígért túzok helyett
ne silány verebet.

A gyereknek irkát,
könyvet a markába,
kis lábára csizmát,
szerencsét sarkába.

A szegény a gonddal
hiába küszködik
buzgó szorgalommal,
falakba ütközik.

Gazdagnak - kéz alatt -
adj erőt, szép hitet,
bontsa le a falat,
amit ő épített.

2009. 12. 25.

Megjegyzés: Mint látjátok, régebbi versem, van benne jó néhány ragrím, meg gyenge asszonánc. Ma biztosan másképpen írnám. Azért mégis feltettem, mert a téma sajnos, egyre aktuálisabb. 

Hozzászólások

lnpeters képe

A ragrímmel és az assszonáncokkal itt semmi baj, az ilyen népdalszerű versnél ezeket nyugodtan tekinthetjük műfaji sajátosságnak. Egyébként se legyünk dogmatikusok; a ragrím vagy az asszonánc poétikai eszközök, bizonyos helyzetekben élni kell velük. Ez ilyen helyzet, a remek ritmus elbírja.

Varázslatos a versed hangulata.

Talán - hogy kötözködjek - kicsit húzni lehetne belőle, mert kevesebb  több lenne.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon közel érzem magamhoz ezt a verset. Olyan szép és tiszta, hogy belopta magát a szívembe.

hubart képe

Köszönöm szépen.

Szerintem egyszerűségével hódít, semmi mesterkéltség sincs benne. Annyira jó a ritmusa, hogy szinte szólt  fejemben, megzenésítve valamelyik regős által... szép vers, bármikor íródott is.