Nagymamám...

…egy tanyán született a hét testvérével:
két húgával és az öt fivérével.
Kukulló-nak hívták azt a nagy birtokot
ahol gyermekként is sokat dolgozott.

Kérte őt a pap, elvinné gyámleánynak
-saját nem lévén Isten szolgájának.
S mivel nagyon is eszes volt – taníttatná;
de szülöttjét egy anya, hogy adhatná?

Így egész életét végig robotolta
édesanyja biz’ önmagát okolta,
szíve majd megshasadt ha szenvedni látta
mikor egész nap a földet kapálta.

Az én nagymamám kicsi volt és törékeny,
nem volt nála kedvesebb a környéken.
Ki hitében erős, szeretetben gazdag
s kinek szájából nem hallottam panaszt.

Fején kasmír kendőt viselt, azt szerette
úgy emlékszem, Ő kázsmérnak nevezte.
Betegség támadta, mi szívére hatott
alázattal tűrt s nem lett hitehagyott.

De mégsem a kór miatt pihent meg lelke;
hűséges párja előbb ment a mennybe.
Gyerekek s unokák mindig emlékezünk
sírkőn az írás: Soha nem feledünk!

biz=bizony népiesen

Kukulló tanya:  Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében, Újdombrád.