Tócsa a Holdhoz
Fagyott tócsa vagyok, nézek
esténként a nagy Holdra fel;
ha felfénylik, lázban égek,
remélve, e jég olvad el.
Ő már régen jó barátom,
mert oly árva, akárcsak én,
fényes szemét megcsodálom,
ha nem fedi felhőszatén.
Sose búsulj, égi testvér,
a kikelet nem hiteget,
ehhez most már kétség nem fér,
kisöpri e rút hideget.
Bár hósapka még a bércen,
kelleti a tavasz magát,
a domb felől ideérzem
a fák nedves kéregszagát.
Meglásd, kedves lelki rokon,
segítenek majd az imák,
s nyílik éjszín kalapodon
aranyszínű csillag-virág.
Felpezsdíti majd a vérem
ha a napfény újra ragyog,
de addig is, Hold-testvérem,
minden éjjel veled vagyok.
2013. jan. 27.
A meglátásaitokat figyelembe véve kicsit átírtam a verset. Íme az új változat:
Tócsa a Holdhoz
Fagyott tócsa vagyok, nézek
esténként a nagy Holdra fel;
ha felfénylik, lázban égek,
de bilincsem nem olvad el.
Ő már régen jó barátom,
mert oly árva, akárcsak én,
könnyes szemét akkor látom,
ha nem fedi felhőszatén.
Sose búsulj, égi testvér,
a kikelet nem hiteget,
kétség hozzá többé nem fér:
kisöpri e rút hideget.
Bár hósapka még a bércen,
kelleti a tavasz magát,
a domb felől ideérzem
a fák nedves kéregszagát.
Élünk, kedves lelki rokon,
célba értek mind az imák,
s nyílik éjszín kalapodon
aranyszínű csillag-virág.
Felpezsdíti majd a vérem
ha a napfény újra ragyog,
de addig is, Hold-testvérem,
minden éjjel veled vagyok.
2013. jan. 28.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, január 27 - 13:53
Permalink
Kellemes "megbeszélésben"
Kellemes "megbeszélésben" részesülhettem Általad . Ilyen barátra büszke lehet Hold-testvér!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, január 27 - 19:15
Permalink
Köszönöm, Kata! :)
Köszönöm, Kata! :)
Toma
2013, január 27 - 18:55
Permalink
Ez már korábban olvasva is
Ez már korábban olvasva is nagyon jó volt.
Egyedüli kérdéseim:
remélve, e jég olvad el - ez nekem itt furcsa, mivel hogy magam vagyok a tócsa, akkor nem érzem az e, ez használatát magamra, de talán csak nekem furcsa. helyette most más nem tudok, így nem állja meg a helyét most ez a változtatásom.
Az Ehhez most már kétség nem fér közbeékelt mondat mire vonatkozik? hogy a kikelet nem hiteget? Vagy hogy kisöpri e rút hideget - mert akkor az ahhoz illene jobban.
A versed záróversszaka remek.
hubart
2013, január 27 - 19:20
Permalink
A tócsa a jég bilincsében
A tócsa a jég bilincsében van, annak az elolvadását reméli.
A kikelet nem hiteget (azaz nem hazudik, nem ámít), valóban ki fogja söpörni a rút hideget. Ehhez a tényhez nem fér kétség, hiszen tavasz - emlékezeteink szerint mindig is volt, most is lesz. Amúgy az ahhoz is éppen olyan jó; én magam nem látok különbséget, de ha meggyőzöl, azonnal kicserélem.
Köszönöm figyelmedet, elemző szavaidat! :)
Toma
2013, január 27 - 20:12
Permalink
Nem tudlak meggyőzni,nem is
Nem tudlak meggyőzni,nem is akarlak. Nekem az ehhez az arra vonatkozik, ami előtte van, ami utána, arra meg az ahhoz...
A kikelet nem hiteget - ehhez nem férhet kétség.
És ahhoz nem férhet kétség, hogy ki fogja söpörni a hideget...
No így.
A kikelet nem hiteget - nem férhet kétség - ki fogja söpörni a hideget - ez neutrális, mindkettőre vonatkozhat. Szótagszám egyeztetés után, persze én itt csak az értelmezéséről beszéltem.
M. Karácsonyi Bea
2013, január 27 - 19:47
Permalink
A felhőszatén elvarázsolt.
A felhőszatén elvarázsolt.
hubart
2013, január 28 - 09:39
Permalink
Örülök, Seám! :)
Örülök, Seám! :)
hubart
2013, január 28 - 09:42
Permalink
Igazad lehet, valószínűleg
Igazad lehet, valószínűleg belejavítok a versbe a Toma és a Te észrevételeid alapján. Ez egy gyors munka volt, és azonnal fel is tettem, pedig jobb kicsit pihentetni.
sturmy
2013, január 27 - 21:14
Permalink
Szerintem, ez egy újabb
Szerintem, ez egy újabb stílusbravúr, hubarttól. Gratulálok.
hubart
2013, január 28 - 09:43
Permalink
Köszönöm, Sturmy! :)
Köszönöm, Sturmy! :)
seni
2013, január 27 - 23:17
Permalink
Olyan aranyos az a tócsa, és
Olyan aranyos az a tócsa, és gyönyörű a vers!
hubart
2013, január 28 - 09:44
Permalink
Köszönöm, Enikő! :)
Köszönöm, Enikő! :)
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2013, január 28 - 09:30
Permalink
Te sem mész ötletekért a
Te sem mész ötletekért a bótba'! :-)
Ölellek.
hubart
2013, január 28 - 09:45
Permalink
:))) Ölellek! :)
:))) Ölellek! :)
lnpeters
2013, január 28 - 13:52
Permalink
Remek vers!
Remek vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2013, január 28 - 14:57
Permalink
Köszönöm, Laci! :)
Köszönöm, Laci! :)
Toma
2013, január 28 - 15:05
Permalink
Nekem ez a változtatás sokkal
Nekem ez a változtatás sokkal logikusabbá tette egy-két helyen a verset, kikerült belőle pár félreérthető dolog. A ritmusa is hibátlan, ahogy néztem, és a Joe által felvetett ima kérdése is megoldódott. (hiszen a Hold is felkel, mint ahogy mi)
Én visszatenném a Fagyott tócsa képét, az nagyon jó!
Fagyott tócsa vagyok, nézek
esténként a nagy Holdra fel;
ha felfénylik, lázban égek,
de bilincsem nem olvad el.
ez is jobblett, sőt a kettősponttal hangsúlyosabb!
Sose búsulj, égi testvér,
a kikelet nem hiteget,
kétség hozzá többé nem fér:
kisöpri e rút hideget.
hubart
2013, január 28 - 15:16
Permalink
Köszönöm, hogy mégegyszer
Köszönöm, hogy mégegyszer időt fordítottál versemre, na és persze, a tanácsokat is.
hubart
2013, január 28 - 20:17
Permalink
Köszönöm, hogy ismét időt
Köszönöm, hogy ismét időt szántál rám. Örülök, hogy tetszik az új változat.