Ugar lelken
Beküldte hubart - 2013, február 15 - 12:19
Ugar lelken vadon nő az átok,
konkolyként a Turáni teher!
Sötét, szürke fellegeket látok
- a gyűlölet mindig bajt kever -
portánk előtt böjti szél seper.
Nem értem, az ember miért gyenge,
ha a célja színtiszta, igaz?
Miért fut be alattomos, zsenge
borostyánként hétköznapi gaz?
Fojtó inda lesz majd a pimasz!
Ha kitépnénk gyökerestől végleg,
zöldellhetne helyén a remény.
Szabad szélbe szállhatna az ének
jókedvünknek ékes mezején,
búzát adna itt a televény.
De míg hitünk gyilkolja e méreg,
s ellenszert a magyar nem talál,
barátaim, addig attól félek,
kasza alá dönt majd a halál,
s szikes pusztán koppan a kanál.
2013. feb. 13.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, február 15 - 19:52
Permalink
Nagyon jól megírtad, ölellek.
Nagyon jól megírtad, ölellek.
hubart
2013, február 15 - 22:58
Permalink
Köszönöm, kedves Sea!:)
Köszönöm, kedves Sea!:)
lnpeters
2013, február 15 - 22:27
Permalink
Igen, ez fenyeget. Nemcsak a
Igen, ez fenyeget. Nemcsak a turáni oldalról, a másik se jobb. De - még élünk.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2013, február 15 - 23:10
Permalink
Turáni átkon természetesen
Turáni átkon természetesen nem a konzervativ nemzeti oldal által elkövetett túlkapásokat értem, hanem azt az ősi magyar mentalitást, hogy nem férünk meg egymástól. Mindenki áskálódik, támad, sunyi intrikával, vagy nyiltan, mindenki ellen, ha az érdeke úgy kivánja, világnézettől, vagy politikai hovatartozástól függetlenül. Ezáltal válunk gyengébbé és sebezhetőbbé a külső hatásokkal szemben. Nemzeti összefogás kellene, a jó oldalán, a közös célok érdekében, de ez hit nélkül aligha lehetséges.
Laci, köszönöm a figyelmedet, hozzászólásodat. :)
hubart
2013, február 16 - 09:15
Permalink
Nem mindenért a politikai
Nem mindenért a politikai hatalom a felelős, hiszen a vezetőinket mi magunk választjuk meg. A probléma sokkal mélyebb gyökerű. Hajlamosak vagyunk csak az egyéni érdekeinket nézni, azt is csak rövid távon. A megosztottság már Szent István királyunk idejében is megvolt, azóta is tart, mert mindig találunk okot rá. Összefogni csak rövid időszakokra sikerült (1848, 1956), de éppen a hosszútávú széthúzások miatt soha sem voltunk annyira erősek, hogy véghez is vigyük azt, amibe belefogtunk. Ez egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz lesz kikerülni.
Köszönöm, hogy elmondtad véleményedet! :)
Toma
2013, február 16 - 02:52
Permalink
Mi mást mondjak erre, mint
Mi mást mondjak erre, mint ami a versben van? Talán azt, hogy ez nem csak magyar, hanem világjelenség is. Az emberek becsukják az ajtót, nincs lóca a kapu előtt, nem ülnek rajta a szomszédok. A kollégák sem egymást segítik... Ahogy tágul a kör, egyre rosszabb.
Hit? Miben? Minek?
Jobbra-balra csapódó hitnélküli lelkek. Nics vezérfonal. Nincs lemondás. A marok tartja még az utolsó pezetát is. A tévébe mondják, hogy az emberek mégis mennyire segítenek egymásnak. Csak a tévén keresztül? ismeretlenül?
A politikusok ugrasztják az embereket egymásnak?
hubart
2013, február 16 - 09:30
Permalink
Bizonyára világjelenség, én
Bizonyára világjelenség, én azt mondanám, hogy a nyugati civilizáció dekadenciája. Azt nem állitom, hogy kelet felé kellene fordulnunk, mert nem hiszem, hogy idegen kultúrák jelentenék a megoldást. Talán a saját, mintaértékű népi hagyományainkból, szokásainkból kellene tanulni. A ház előtti kispadot emlitetted, ahol az emberek közel kerültek egymáshoz. Küzvetlen ismerkedésekre, baráti beszélgetésekre lenne szükség ma is, nem csak az interneten, hanem a valóságban is. El lehetne például gondolkozni egy Csarnokos találkozón, irodalmi délutánon, közös nyári kiránduláson. Apró sejtekből tevődik össze a társadalom (család, barátok, klubbok), alulról kell épitkezni, aztán majd csak összeáll a téglákből az a közös épület! :)
Köszönöm hozzászólásodat! :)
hzsike
2013, február 16 - 15:29
Permalink
Milyen jó is, kedves Feri,
Milyen jó is, kedves Feri, hogy a természet gyönyörű képeibe, az ember ilyen szépen "becsomagolhatja" a mondanivalót. Gratulálok a versedhez!
hubart
2013, február 16 - 19:37
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Zsike! :)
seni
2013, február 17 - 22:22
Permalink
Igen. Nagyon remekül versbe
Igen. Nagyon remekül versbe foglaltad az igazságot. Az ellenszer a dudva a gaz kiírására? Szeretetnek hívják. De nem árulják mezőgazdasági boltokban.
hubart
2013, február 18 - 09:26
Permalink
Valóban úgy hívják, hogy
Valóban úgy hívják, hogy szeretet, odafigyelés, törődés, közösségi szellem. Kihalófélben lévő fogalmak. Sokkal könnyebben visszahonosodnának az emberi lélekben, ha lenne hit.
Kedves Enikő, köszönöm, hogy itt jártál, és elmondtad a véleményedet. :)
Csilla
2016, július 3 - 22:27
Permalink
Remek vers, gratulálok hozzá!
Remek vers, gratulálok hozzá! :) Elolvastam a hozzászólásokat is, és örülök, hogy a hit és szeretet jutott eszébe egyből majdnem minden olvasónak 'megoldásként'; de a reményt alig-alig találtam meg... Viszont minden lentebbi soroddal egyetértek! Örülök, hogy előkerült a vers, már csak ezért is! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2016, július 4 - 08:26
Permalink
Kedves Csilla, örülök, hogy
Kedves Csilla, örülök, hogy itt is rákerestél a versemre. :) Igen, a remény mindig meg kell maradjon, mert nélküle sérülhet a hit és a szeretet is. Úgy tűnik, ez a hármas egység egymástól lválaszthatatlan. Köszönöm, hogy elmondtad véleményedet! :)