Jöjj kedves
Beküldte hzsike - 2013, február 16 - 15:38
Az este ránk borítja szürke szárnyait,
a lomb alatt vigyáz a vén fa ránk ma itt,
a múltnak illatán az alkony álmodón
tekint a hársra fel, furán-csodálkozón.
A régi perc, mi visszahozza most nekünk,
- vetítve ében égre - gazdag életünk,
karolsz - s a lázad égve - szíved úgy, dobog,
mikor füledbe súgva, újra dúdolok.
Csitulva - csendbe rejtve - szép e pillanat,
csodákra lelve itt, a régi hárs alatt,
Urunkra vágyva nézve; küld-e szép időt,
s vigyáz-e ránk kegyelme - még a tél előtt?
Hozzászólások
lnpeters
2013, február 16 - 15:48
Permalink
Szép lírai csendélet...
Szép lírai csendélet...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2013, február 16 - 16:04
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves László. Örülök, hogy elolvastad.
Mysty Kata
2013, február 16 - 15:49
Permalink
Az együttlét varázsa , az
Az együttlét varázsa , az est pillanataiba ágyazva...Szép!!
Jambusainak dallama magával ragadó,mint a hársillat oly illanó. Ölellek!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, február 16 - 16:07
Permalink
Köszönöm szépen a kedves
Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Én is ölellek Katám!
Zajácz Edina
2013, február 16 - 16:21
Permalink
Különleges hangulatot ,
Különleges hangulatot , érzést teremtettél a verseddel:)
Szeretettel gartulálok hozzá, kedves Zsike:)!
hzsike
2013, február 17 - 18:39
Permalink
Köszönöm szépen Neked, hogy
Köszönöm szépen Neked, hogy elolvastad, kedves Edina, és köszönöm kedves szavaidat is.
Haász Irén
2013, február 16 - 18:28
Permalink
Jambikusan lüktető soraiddal
Jambikusan lüktető soraiddal én is a hársfa alatt éreztem magam, mintha a teáját iszogatnám, beszippantva finom páráját a gőznek, és tűnődve, mit hoz a jövő...
hzsike
2013, február 17 - 18:44
Permalink
Irénkém, szívesen meghívnálak
Irénkém, szívesen meghívnálak egy jóízű hársteára, és egy jóízű beszélgetésre is. Egyszer talán, sor kerülhet rá.
Hogy mit hoz a jövő...? Meglátjuk! Köszönöm szépen a kedves szavakat.
hubart
2013, február 16 - 19:51
Permalink
Jambikus lüktetés, szép lírai
Jambikus lüktetés, szép lírai összekapcsolása a magánélet gyöngéd perceinek a természet képeivel. Gratulálok! :)
hzsike
2013, február 17 - 18:48
Permalink
Kedves Feri! Nagyon
Kedves Feri! Nagyon jóérzéssel töltött el, amit a versem alá írtál, köszönöm szépen. A téma megérdemelte a szép, "jambikus csomagolást".
M. Karácsonyi Bea
2013, február 17 - 10:58
Permalink
Picit a szöveg olyan
Picit a szöveg olyan nehézkesen értelmezhető nekem.Kicsit kifacsarva vannak a szókapcsolatok, tartalom...Túl sok a felesleges kötőszó is, hogy ne törjön a ritmus. Mi, itt, e stb.
"a vén fa ránk ma itt,"- nekem ez például nagyon furcsa, természetellenes.
Mindennek ellenére kétségtelenül szép vers Erzsike.Gratulálok hozzá.
hzsike
2013, február 17 - 18:56
Permalink
Ez valóban így van, kedves
Ez valóban így van, kedves Sea, hogy ami nekem egyértelmű, az egyáltalán nem biztos, hogy másoknak is az, és ha ezt jelzik is, akkor bizony, azon érdemes elgondolkodni...és így is teszek. A kötőszavak tényleg jószolgálatot tesznek a ritmustartásban, persze, ott is lehet kitalálni mást, más szószerkezetet, hogy ne legyen sok a kötőszó.
A "vén fa ránk ma itt" rím helyett lehetne akár vén fa árnyait, de ahhoz,át kell dolgozni a sort.Lehet, hogy kezdek vele valamit.
Annak viszont nagyon örülök, hogy szépnek találod a verset.
Köszönöm szépen a figyelmes olvasást, az észrevételeket.
seni
2013, február 17 - 18:04
Permalink
Nagyon tetszett a versed.
Nagyon tetszett a versed. Igen, különleges hangulata van. (imádom a hárs illatát)
hzsike
2013, február 17 - 19:01
Permalink
Kedves Enikő! Már többen is
Kedves Enikő!
Már többen is írták a verseim alá, hogy "különleges" hangulata van. Gondolom, hogy ez az én stílusjegyem, vagy nem tudom mi ez...Én is imádom a hárs édes illatát, hamarosan újra örülhetünk majd neki. Köszönöm, hogy elolvastad.