Csoda
Beküldte Mysty Kata - 2012, március 8 - 20:02
Mysty Kata:
Csoda
Örök nyár van szívembe',
mert lakója, Te
itt élsz benne.
Néma ima , amely égbe száll,
meghallgatásra ott talál!
Tavaszt rügyező hajnal,
tenyérbe rejtett mustármagot
ágyazott be kósza szellők
szárította víztócsák gödreibe.
Vakító nyár hozott arcunkra
rikító pírt , s karmolta körmeivel
homlokunkba sötét vonalát, hisz
vakvágányra tettük
életünk vonatát!
A nyári zápor kimosta
sorsunk szennyesét.
Szárító kötélen függött,
mígnem elfújta az őszi szél.
Gyümölcsillat szédítő
erejétől, mint köd
oszlott szét mámor-ittas,
alig szunnyadó szenvedés!
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, március 11 - 10:42
Permalink
Tiszta, szép. Ölellek
Tiszta, szép.
Ölellek
Mysty Kata
2012, március 12 - 08:50
Permalink
Számomra a legszebb
Számomra a legszebb kritika...Pussz!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, március 10 - 18:51
Permalink
Gazdag, mélyérzésű vers.
Gazdag, mélyérzésű vers. Szeretettel olvastam kedves Kata. :)
Schvalm Rózsa
2013, március 10 - 19:01
Permalink
Nagyon szép kedves
Nagyon szép kedves Kata.
Szeretettel: Rózsa
csellista
2013, március 11 - 07:48
Permalink
Drága Katám! Gyöngyszem!
Drága Katám!
Gyöngyszem! Lelked minden szépsége tükröződik, ez tényleg Csoda. Az illuztráció még emeli ennek a Csodának a fényét.
szívből, szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Mysty Kata
2013, október 30 - 17:07
Permalink
Ideje megköszönnöm!! Hálásan
Ideje megköszönnöm!! Hálásan midenkinek!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"