Télűző
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, március 24 - 14:21
Birodalmát védi zordan a gonosz úr,
hópalástban járja jégtáncát gonoszul.
Korcsolyája sikolt, álmokat zavarva,
koronája lehull, szitkokat szavalva.
Ijesztően szórja szeme a szikrákat,
dermesztően jeges, szíve a királynak.
Térden állva tavaszt koldulok a téltől,
mindhiába várok madárdalt az égből.
Hajladozó ágak epednek rügyekért,
sóhajtozón kérik Napunknak melegét.
Felidézem lila orgonák illatát,
kertjeinken már a kikelet villan át.
Hozzászólások
hzsike
2013, március 24 - 19:50
Permalink
Szeretettel olvastam kedves,
Szeretettel olvastam kedves, "télűző" versedet Dyona. Zsike:)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, március 24 - 22:17
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm, hogy
Kedves Zsike!
Köszönöm, hogy olvastad.
Azt gondolom, nem is jól űztem , még mindig hideg lesz.
Szeretettel Dyona