Szeszélyed kövén
Beküldte hubart - 2013, március 29 - 16:15
Tejfehér csendben elmerülten,
mint aszkéta, ki alfába száll,
vártam tán, hogy jön majd a halál,
s egy látomásba szenderültem.
Azt álmodtam, hogy nálad járok,
és minden úgy lesz, mint egykoron,
de némán vártam zöld hegyfokon,
mert utam állta már vad árok.
Meredek volt, és a medre mély,
zavaros víz örvénylett ölén,
habozva tört szikláknak tövén,
mint szívemben dúló szenvedély.
Kezed nyújtottad, mosolyogtál:
- Ugorj csak bátran - nyögted súgva,
s szeszélyek kövén összezúzva
álmomban is pokolra dobtál.
Hozzászólások
hzsike
2013, március 29 - 19:03
Permalink
Gyönyörű versed hangulata
Gyönyörű versed hangulata magával sodort, és annyira átjött, hogy szinte nekem is fájt. Nagyon szép...
hubart
2013, március 29 - 19:18
Permalink
Kedves Zsike, örülök, hogy
Kedves Zsike, örülök, hogy ennyire kifejezi, amit akartam. Köszönöm méltató szavaidat. :)
Mysty Kata
2013, március 29 - 19:05
Permalink
Ferikém aszkéta, alfa,
Ferikém aszkéta, alfa, halál....Ne nagyon álmodjál! De az a vad árok mindennek az oka!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, március 29 - 19:21
Permalink
Nem kell félni, Kata, versem
Nem kell félni, Kata, versem egy régi "élmény" három évvel ezelőtti feldolgozása. :) Köszönöm hozzászólásodat!
Nagygyörgy Erzsébet
2013, március 29 - 19:26
Permalink
Kedves Feri! Tetszett
Kedves Feri!
Tetszett gondolatébresztő versed.
Szeretettel olvastam . Dyona
hubart
2013, március 30 - 08:04
Permalink
Köszönöm, kedves Dyona.:)
Köszönöm, kedves Dyona.:)
M. Karácsonyi Bea
2013, március 29 - 21:52
Permalink
Átható erejű vers.
Átható erejű vers.
hubart
2013, március 30 - 08:05
Permalink
Köszönöm, kedves Sea! :)
Köszönöm, kedves Sea! :)
barnaby
2013, március 30 - 00:26
Permalink
Az álomfejtők biztosan
Az álomfejtők biztosan megmondanák miért volt zavaros a víz álmodban,és mit jelent a mély, és meredek árok...talán az érzések mélységét vetítette a tudatalattid elmédbe, és reménykedve , bizalommal indultál a nehézségek ellen...de keserű volt a kijózanodás, még álmodban is...Szerencsére én ilyenkor mindig felébredek....Gratulálok versedhez.Üdvözlettel:B:)
hubart
2013, március 30 - 08:17
Permalink
Nem kell ahhoz álomfejtőnek
Nem kell ahhoz álomfejtőnek lenni, kedves Barnaby, hiszen versem egy félig valós élmény tudatos lírai levezetése. Ez az álom nem alvás közben pörgött le nálam, hanem a fantáziám szüleménye. Tudatosan választott költői képek, a lezajlott lélektani folyamatok ábrázolására. A költő igen gyakran nem a magánélete lírai naplóját írja, mint ahogy a színész sem a saját életéből vett jeleneteket játszik újra a szinpadon. Örülök viszont, hogy élethűnek tűnik, hiszen az volt a célom. Köszönöm szépen hozzászólásodat, gratulációdat. :)
aLéb
2013, március 30 - 09:44
Permalink
Kiváló vers, Feri, a sok mély
Kiváló vers, Feri, a sok mély hangrendű magánhangzó sejtelmessé, borongóssá teszi a versd, az ölelkező rímek ugyan fokozottabb figyelemre késztetnek, és ez nem kritika, de talán pont emiatt méginkább belül tartanak a történetben. Kiváló, mint mindig, örömmel olvastalak.
aLéb
hubart
2013, március 30 - 13:20
Permalink
Kedves Béla, köszönöm
Kedves Béla, köszönöm elemző, méltató szavaidat. Örülök, ha neked tetszik, mert számomra te vagy az (egyik) etalon!
Schvalm Rózsa
2013, március 30 - 13:28
Permalink
Kalandos álom, amiből jó az
Kalandos álom, amiből jó az ébredés. Nagyon szép vers kedves Feri. Szeretettel gratulálok! Rózsa
hubart
2013, március 30 - 16:45
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Rózsa! :)