Szomorú éjjel
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, április 14 - 08:29
Bársonyló égbolt sötétlő vásznán,
töprengve hallgat megannyi gyémánt.
Ásító felhők nyújtóznak lustán,
holdsugár dereng felettük némán.
Harmatcsepp reszket pókfonál hintán,
csellengő szelek kajánul fújják.
Hallgatag fenyők szobroznak mélán,
ködfoltok talpát lándzsákkal szúrják.
Mogorva vadkan tétován lófrál,
védettebb vackot, nyugalmat kíván.
Tó tükrén sápadt csillagfény kószál,
semmibe hullik utolsó útján.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2013, április 14 - 08:46
Permalink
Kedves Dyona, szeretettel
Kedves Dyona, szeretettel gratulálok versedhez:)!
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 14 - 08:50
Permalink
Kedves Edina! Köszönöm
Kedves Edina!
Köszönöm Kedvességed.
Szeretettel Dyona
hzsike
2013, április 14 - 17:51
Permalink
Szép, éjszakai képeket
Szép, éjszakai képeket festettél, kedves Dyona. Szeretettel olvastam:Zsike)
barnaby
2013, április 16 - 16:56
Permalink
...érdekesek az utolsó
...érdekesek az utolsó versszak képei...a "tétován lófrál"a vadkanra felettébb...az eleje, viszont nagyon szép:)Gratulálok Dyona szeretettel:B:)
Schvalm Rózsa
2013, április 16 - 19:26
Permalink
Tetszik a versed kedves
Tetszik a versed kedves Dyona. Szeretettel gratulálok! Rózsa
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 17 - 08:43
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm, hogy
Kedves Zsike!
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel Dyona
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 17 - 08:46
Permalink
Kedves Barnaby! Örülök, hogy
Kedves Barnaby!
Örülök, hogy tetszett, a vadkan sötétben tétován keresgé,l matat,lófrálhat is...
Szeretettel Dyona
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 17 - 08:47
Permalink
Kedves Rózsa! Örömmel
Kedves Rózsa!
Örömmel láttalak itt is.
Szeretettel Dyona