A Szerelem metafizikája
Beküldte lnpeters - 2013, május 29 - 22:51
A halhatatlanság – csak Szerelem;
A boldog Lét megújul szüntelen,
És vén fejét csóválja a halál.
——–
Az egyén talán gyenge szalmaszál,
Idő sodrában lábujjhegyre áll,
De a Mindenség rá támaszkodik.
—–
Minden cél üdvözül, vagy kárhozik,
Nem az Idő, az Ember változik,
S a Lét tükréből Isten mosolyog.
——-
Férfi és nő: az Igen és a Nem;
Nélkülük Élet nem lesz sohasem -
S a halhatatlanság? Csak Szerelem.
Hozzászólások
hubart
2013, május 30 - 07:32
Permalink
Kedves, bíztató, miközben
Kedves, bíztató, miközben mélyen filozofikus. A szerkezet is figyelemreméltó, én magam is kísérleteztem vele.
ChristinaNadale
2013, május 30 - 11:11
Permalink
Gyönyörű,gondolatébresztő.Örü
Gyönyörű,gondolatébresztő.Örülök,hogy olvashattam! :) Köszönöm!
Mysty Kata
2013, május 30 - 12:11
Permalink
Mélyen Igazat csak a líra
Mélyen Igazat csak a líra nyúlthat,
de csak ha így pengetik!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, május 30 - 13:15
Permalink
Milyen igazak is, ezek a
Milyen igazak is, ezek a sorok, kedves Laci! :)
Szeretettel olvastam szép versedet: Zsike:)
M. Karácsonyi Bea
2013, május 30 - 19:49
Permalink
Nagyon kedves és szép fizika
Nagyon kedves és szép fizika ez.:)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, május 30 - 21:19
Permalink
Kedves Inpeters! Ősidők óta
Kedves Inpeters!
Ősidők óta ez mozgat bennünket, jól érezhető versedben.
Örömmel olvastam.
Dyona
lnpeters
2013, május 30 - 22:50
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2013, május 31 - 15:11
Permalink
Nagyon tetszik!
Nagyon tetszik!