Szarvasálmok...
Kergetek egy álmot, messzire kiáltok:
Szalmavirágok! Szálltok a széllel
szőkén, árván. Mért sírdogáltok,
simogató kezekre vágytok?
Szerelmet hazudik a nyárnak
ahogy zokog a kóbor szél...
Megbolydulnak a bódult méhkasok.
Méhek virágra szállnak , szeretni vágynak.
Nyár lehel nekik mézzel akácillatot.
Térdre hullnak ma űzött szarvasok...
Az erdő sötét. A csalit cseles, ezernyi rejtek,
lélekmentő csapás. Kopók szimata elől elvezet.
A dörgő fegyver oly könnyen szíven talál…
Térdre hullunk akkor mind és jöjj halál.
Elveszett az álom, semmivé válott.
Aknaszilánkok,lábakat vérrel festik.
Szép őz! Ne várj rám...csillag a tó szemén.
Kijárt csapásokon lépked holdfénynél,
úgy vár a szelíd ünő...eresztik
már a kutyák feszes szíjait... ki jár ott,
hol földre rogynak a szép szarvasok?
Hozzászólások
ChristinaNadale
2013, június 2 - 20:28
Permalink
Szép!
Szép!
Mysty Kata
2013, június 2 - 20:39
Permalink
"A csalit cseles, ezernyi
"A csalit cseles, ezernyi rejtek,"..Tudnék még szemezgetni ..remekül írsz itt is.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2013, június 3 - 19:18
Permalink
Tetszik nekem, hogy szépen,
Tetszik nekem, hogy szépen, és nagyon választékosan fejezed ki magad. Mindig.
Igyekszel elkerülni a kliséket. Egy most becsúszott, a kóbor szél.
Néhol vesszők, vagy a névelő hiányzik. Semmivé válott - azt hiszem, így nem helyes.
Összességében szép és romantikus, még ha kopók és dörgő fegyverek fordulnak is elő benne...
hzsike
2013, június 3 - 20:39
Permalink
Szeretettel olvastam itt is,
Szeretettel olvastam itt is, kedves Barna.
Zsike:)