Séta az avarban
Beküldte joepoet - 2013, július 25 - 15:01
Lábam alá aranyport szórt
az akác e fényes reggel.
Előbb kerékpárom hajszolt
utamon, most meg jó kedvvel
gázolhattam az avarban:
cipőm talpára kincs tapadt,
amit természettől kaptam.
Léptem zaját díszes aszfalt
nyelte el, selymes aranyat
loptam, pedig csak sétáltam.
Fent sugárzott a nyári nap,
lent meggörbült gyenge hátam...
Ki látta, hogy merre járok?
Szerencsében még ki úszott?
Egy önzetlen akác állt ott,
s hintett millió virágot.
Hozzászólások
Kandrács Róza
2013, július 25 - 16:12
Permalink
Ez bizony nagyon
Ez bizony nagyon szép..gratulálok. Róza
M. Karácsonyi Bea
2013, július 25 - 22:20
Permalink
Szeretem vers.
Szeretem vers.
Nagygyörgy Erzsébet
2013, július 26 - 09:18
Permalink
Kedves Joe! Szép versedet
Kedves Joe!
Szép versedet nagy átéléssel olvastam, tetszett.
Szeretettel Dyona
Haász Irén
2013, július 26 - 13:39
Permalink
Kedves, szép... tetszik az
Kedves, szép... tetszik az önzetlen akác...:)))
hzsike
2013, július 26 - 18:29
Permalink
Kellemes séta volt, kedves
Kellemes séta volt, kedves Józsi.
Szeretettel:Zsike:)
ChristinaNadale
2013, július 26 - 21:25
Permalink
Szép és kedves vers,
Szép és kedves vers, tetszett! :)
barnaby
2013, július 28 - 10:52
Permalink
Nagyon szép képek...valahogy
Nagyon szép képek...valahogy mégis elgondpolkodtam:akácvirág és avar?...képzeletemben e kettő a tavasz és az ősz...közben sugárzott a nyári nap...