Bán-völgyi ébredés
Szép ez az Alföld. Mégis a Bükkben várt a szerelmem.
Ott hol a Bán-patakon játszik a hajnali fény ...
Hajnalodott már. És a kopár ég szürke szemében
színehagyott menekültként várt sok-ezer kicsi csillag.
Majd a derengés egyre erősebb lett a magasban,
kérte a fényt a világ és eltünedeztek az árnyak.
Májusi színek gyúltak az ég peremén felocsúdva,
és a vöröslő Nap koronája dalolva a rétnek,
már ragyogott kifelé az öreg Bükk legtetejéről.
Lassan a völgyre lenézett és mosolyogva a tájra
megsimogatta, behintve sugárral a fák levelét is.
Zöldbe borultak az utcák és a patak vize vígan
csörgedezett a kelő Nap langyos fénysugarában.
Ébredezett a lakás már, halk zajok ültek a csöndben.
Ablaka várt epedőn, nyílik e már a redőny...
Felkönyököltem, mert a redőny kis rései, lágyan
szűrve a fényt, a szobába vetített nap-fonatokkal
fellobogózták reggeli ágyunk, s néztem az arcod ...
Egy minutumra megállt az idő, míg selyme hajadnak
álmosan-édes dalra fakadt e csodás sugaraktól.
Majd lecsorogva a fény, kitakarta a combjaid ívét,
mely puha-bársonyosan ragyogott, s én ittam a látványt.
Mint csodalátó csüggtem a képen, a pillanat élén,
s szívemet oly nagy erővel zárta bilincsbe az érzés,
hogy belesajdult drága örömmel; Mert az enyém vagy,
és a szerelmed mély gyökeret vert ebben a szívben ...
Néztem ahogy szép szőke hajadban játszik a fény és
felragadott az idő, s visszafutott remegőn ...
Még a tavasznak víg szele fújt, amikor veled ültem
egy kicsi, meghitt vendéglőben a Bükkbeli Bélkő
lábainál, és szép szemeidből vártam az álmom.
Képzeletemben a múltbeli életem elmenekült és
láncaitól szabadulva, merészen a fénybe repült ki ...
Ekkor egy ember jött közelünkbe kezében a hangszer,
szép hegedű a vonóval. Ránk nevetett, felemelte,
és már húzta a nótát s én a vonóba a hálám.
Felszabadulva daloltam s néztem ahogy kipirultan
hallgatod egyre a dalt, ölelésről és szerelemről.
Szép hegedűszó és az a nóta megírta jövőnket …
Ellibegett mosolyogva az álom s itt a valóság;
Láttam a fényt ahogyan, kúszik az arcodon át.
Óvatosan közeledve a tested után araszoltam.
Féltem a perctől, hogy tovaszáll és megtöri durván
majd a varázst, mit e reggel üdén a szemembe vetített.
Megsimogattalak, és puha csókom elől kicsi pászmák,
fénypamacsok menekültek a testeden át a kezemre.
Elmosolyodtál és szemeidből mámorosan gyúlt
láz született remegőn, és elszabadultak a vágyak.
Összefonódtunk, mint buja kertben a rózsafaágak,
és teleszórta virággal az ágyunk lassan a reggel.
Majd a fülembe beloptam a szívdobogásod, amely mint
elcsituló zeneszó, úgy dobbant mélyen agyamban …
Összemosódott fényzuhatagban kelt fel a lelkünk.
Nézted az arcomat és rám ragyogott a világ ...
Hozzászólások
hzsike
2013, augusztus 20 - 10:18
Permalink
Talán ez a legszebb szerelmes
Talán ez a legszebb szerelmes vers, amit valaha is olvashattam (az utóbbi időkben egészen biztosan)!
Fantasztikusan gazdag érzelmű, szépségű, mesterien míves alkotás ez, csodás hexa-és pentameterekben.
A Főoldalon lenne a helye!
Nagy szeretettel és elismeréssel gratulálok, kedves Barna.( Meg is osztottam, ha nem baj)
Zsike:)
Braunel
2013, augusztus 24 - 05:38
Permalink
Köszönöm szépen kedves
Köszönöm szépen kedves Zsike!
Örülök a szavaidnak :)
vati
2013, augusztus 20 - 12:13
Permalink
Klasszikus veretű, valóban
Klasszikus veretű, valóban nagyon szép vers. Mert megérdemli, egyetlen javítást tettem benne: rózsafaágak – összetett szó.
Varga Tibor
Braunel
2013, augusztus 24 - 05:40
Permalink
Köszönöm kedves Tibor!
Köszönöm kedves Tibor!
M. Karácsonyi Bea
2013, augusztus 20 - 12:50
Permalink
EGY CSODA.
EGY CSODA.
Braunel
2013, augusztus 24 - 05:42
Permalink
Örülök a véleményednek kedves
Örülök a véleményednek kedves Sea :))
Nagygyörgy Erzsébet
2013, augusztus 21 - 12:40
Permalink
Kedves Branuel! Tényleg egy
Kedves Branuel!
Tényleg egy gyöngyszem.
Szeretettel Dyona
Braunel
2013, augusztus 24 - 05:43
Permalink
Köszönöm kedves Dyona!
Köszönöm kedves Dyona!
hzsike
2013, augusztus 21 - 17:09
Permalink
Visszatérek ide, újra, és
Visszatérek ide, újra, és újra...
Gyönyörű!
Schvalm Rózsa
2013, augusztus 21 - 17:48
Permalink
Gyönyörű vers,
Gyönyörű vers, gratulálok!
Szeretettel olvastam: Rózsa
Braunel
2013, augusztus 24 - 05:44
Permalink
Köszönöm szépen kedves Rózsa!
Köszönöm szépen kedves Rózsa!
Mysty Kata
2013, augusztus 21 - 18:23
Permalink
Nem , szavakkal nem lehet
Nem , szavakkal nem lehet magasztalni művedet...A csoda leírhatatlan!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Braunel
2013, augusztus 24 - 05:45
Permalink
Nagyon örülök a szavaidnak
Nagyon örülök a szavaidnak kedves Kata :))
Braunel
2013, augusztus 24 - 05:58
Permalink
Köszönöm szépen kedves
Köszönöm szépen kedves József. Megtiszteltél a szavaiddal.
Bár én vitatnám, hogy ez ekloga e ... Nem tudom eldönteni. Először én is gondolkodtam a címen, és felvetődött bennem, hogy legyen Bán-völgyi ekloga. De azután nem mertem ezt (Radnóti miatt) felvállalni.
ChristinaNadale
2013, augusztus 25 - 19:12
Permalink
Egyszerűen gyönyörű,
Egyszerűen gyönyörű, elvarázsolja az olvasóját. Gratulálok! :)
Haász Irén
2013, szeptember 27 - 14:26
Permalink
Tényleg egy gyöngyszem...
Tényleg egy gyöngyszem...