Fentről...
Beküldte Szepesi Zsuzsanna - 2013, augusztus 25 - 13:30
Fentről…
Égre szálltam angyalszárnyon,
ezüst csillag lett a párom.
Bárányfelhőn megpihenve
figyeljük, mily jó a kedve,
amint mulat a földi nép,
s feszes büszkén egyszerre lép
az a derék ifjú csapat
éppen a mi felhőnk alatt.
Harsogó dalt zeng a torkuk,
még a felhőt arrébb toljuk,
napfény útjában ne álljék,
ne vetődjön rájuk árnyék;
ragyoghasson arany sugár,
látsszék, mindük milyen sudár.
De a csillag kezemért nyúl,
ezüst fénye elhalványul,
a döbbenet lelkünk marja,
egyiküknek sincsen arca!
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, augusztus 26 - 13:37
Permalink
Szép, álomszerű képsorok.
Szép, álomszerű képsorok.
ChristinaNadale
2013, augusztus 26 - 16:08
Permalink
Nagyon szép, olyan természet
Nagyon szép, olyan természet és realitás fölötti érzést keltő vers. :)
Szepesi Zsuzsanna
2013, szeptember 17 - 18:08
Permalink
Köszönöm, kedves Sea!
Köszönöm, kedves Sea! Szeretettel: ZSuzsa
Szepesi Zsuzsanna
Szepesi Zsuzsanna
2013, szeptember 17 - 18:08
Permalink
Köszönöm, Christina4
Köszönöm, Christina4 Szeretettel: Zsuzsa
Szepesi Zsuzsanna