Jelenlegi hely

Őrült tangó

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, október 4 - 21:10

Nézd, hogy nélküled mivé lettem,
őrült tangót jártunk mi ketten.
Álmokkal kihímzett éjszakánk,
szerelem-lepelt terített ránk.

Vad vágyaink máglyáján égtünk,
tudtuk, egyszer ez lesz a végünk.
Halványuló látomás vagyok,
belül pirít a szégyen, sajog.

Hamvába hullt szerelmi lángunk,
kínzó múltunkért nem sóvárgunk.
Nem tangózom, nincs édes-kettes,
szívem bánatkövekkel terhes.

Hozzászólások

hzsike

2013, október 5 - 08:45

Permalink

Tetszett a versed, kedves

Tetszett a versed, kedves Dyona.

Szeretettel olvastam itt is: Zsike :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 7 - 17:35

Permalink

Kedves Zsike! Örömmel

Kedves Zsike!

Örömmel láttalak téged.

Szeretettel Dyona

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

M. Karácsonyi Bea

2013, október 5 - 10:08

Permalink

Nekem is tetszik,szép lett!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 7 - 17:37

Permalink

Kedves Sea! Öröm, ha tetszett

Kedves Sea!

Öröm, ha tetszett neked is.

Dyona

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2013, október 6 - 11:18

Permalink

Szép, kifejező vers. Egyetlen

Szép, kifejező vers. Egyetlen megjegyzésem lenne: mivel az első szakasz két kezdő sora a szerelemről múltidőben beszél, az én logikám szerint a szakasz utolsó sorát is múltidőben kellene írni: szerelemleplet terített ránk, vagy, ha ragaszkodsz a palásthoz: örömpalástot terített ránk, vagy valami hasonlót. A vers további része kitűnő.