Babiloni szomorúfűz

Mysty Kata
Babiloni szomorúfűz
 
Tengernyi bája pereg
szét erekben szerte,
S arról regél, - valaha
nagy kegyben volt része!
A megfáradt Krisztus
 megpihent alatta,
s a hajdan
eget szemlélő ágak
mind lehajoltak Hozzá(ja).
Verejtékező
homlokát törölgették,
öröm-dalukat zengték,
éljenezték
Isten Fiát - üdvözölték.
Fejüket vissza, Fel
többé nem emelték .
A Távozót így tisztelték.

Mysty Kata
Babiloni szomorúfűz

Tengernyi bája pereg
erekben szerte, s regél
arról, hogy valaha
mily nagy kegyben volt része!
A megfáradt Krisztus
pihent meg alatta egykor,
s hajdan az eget szemlélő ágak
mind lehajoltak Hozzá,
Verejtékező
homlokát törölgették,
öröm-dalukat zengve zengték,
éljenezték,
Isten Fiát üdvözölték.
Fejüket vissza, Fel
soha nem emelték .
A Távozót így tisztelték.

             *****

 Egy szomorúfűz előtt

Szerető-megtartó elengedéssel,
szépségpercek tavasz-mámorában,
Titkot hörpintő alázattal hallgat
a szárban, szálban keresve rejtőzködő.