Alkucsőd

- Megbocsásson, hölgyem, ön tán azt hiszi,
hogyha megaláz, a pálmát elviszi?
Fejem fölött elnéz, úgy csap két legyet,
hogy flegmán odábbáll, s hetykén sérteget?

Téved, mert kőkemény vagyok ám, noha
izompacsirta, az nem voltam soha.
De, ha látok egy nőt, ki kedvemre nőtt,
egybekelünk, ha a végzet egybeszőtt.

- Egybekelni, uram? Ön egy gentleman!
Máris nyomot hagyott árva lelkemen.
Különb, mint a többi, ki csak AZT akar,
ez a szolid külső tán angyalt takar?

Ennél sokkal többre nem törekszem én,
és, hogy nem bolondít, látom ám szemén!
Ezért nyújtok önnek boldogan kezet,
remélem, hogy végre oltárhoz vezet!

- Ó, még mit nem, hölgyem, ugyan, hagyja már!
Palimadár volnék, vagy talán szamár?
És hogyha nem ért meg, e kalandnak fuccs;
a sarkantyús csizma nem házipapucs!

2013. nov. 13.