Ötödik évszak a szeretet
Legszebb évszak, de nem tavasz,
nem nyár, sem ősz, s nem tél havaz -
vagy perzsel tájat odakint,
gyönyört okoz bent, soha kínt!
Bármikor, bárhol ott lehet,
vele, velem, vagy pont veled,
kacérkodik, óvón figyel,
de érte folyton tenni kell.
Valahol itt van legbelül,
de trónusán nem ember ül;
megvenni pénzért nem lehet
az illatát, s azt a szelet
amely vihart sosem kavart,
s nem dúlt vizet, száraz avart.
Magamba szívom: oxigén,
vagy szent ima, mely szól igén.
Sebre ad enyhet, lelki írt,
könnyeit törli el, ki sírt.
Ha felhők fedik az eget,
napfényt hoz, puha meleget.
Szívem fészkében nevelem,
dédelgetni őt: szerelem.
De ott, hol gyűlölet kaszál,
nem marad, gyorsan tovaszáll.
A test gyertyája sírva ég,
úgy szeretnénk, ha nyílna még
Fénykapunk, rajta fényt kapunk:
legszebb, imádott évszakunk.
2013. nov. 15.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, november 15 - 17:03
Permalink
Teremtő !! Micsoda "alapos",
Teremtő !! Micsoda "alapos", takaros, nem mindennapi, klassz vers! Játszik a szívünkkel!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, november 15 - 20:32
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Kata!
Köszönöm szépen, kedves Kata! :)
hzsike
2013, november 15 - 18:14
Permalink
Gyönyörű vers, és milyen igaz
Gyönyörű vers, és milyen igaz is minden sora! Létrehoztál, egy ötödik évszakot! :) Azért érintett meg nagyon, mert éppen most lett kész (még egy pici simi kell azért) a Honnan jöhettünk c. versem (a cím se végleges még) és éppen ez a központi témája, a szeretet. A szeretet, ami híd lehet, és midenre gyógyír... :)
Szeretettel olvastam nagyon szép versedet, kedves Feri. Gratulálok!
Öröm volt itt lenni.
Zsike :)
hubart
2013, november 15 - 20:49
Permalink
Öröm olvasni hozzászólásodat,
Öröm olvasni hozzászólásodat, kedves Zsike. A címen én is sokat töprengtem, mert bár hamar beugrott ez az ötlet, féltem, hogy sokan nem fogják érteni, hogy a szeretet mi módon lehet évszak, hiszen éppen az a fő jellemzője, hogy nem kötődik időhöz. Amiért mégis ragaszkodom hozzá, annak az az oka, hogy korunk emberének egyre kevesebb ideje van az egymás iránti figyelmersségre, önzetlen szeretetre, és ez a nemes érzés elsősorban különböző ünnepi alkalmakhoz kötődő ajándékozásban nyilvánul meg (születésnap, névnak, húsvét, karácsony). Olyankor jutnak eszünkbe ilyen irányú mulasztásaink, és üzletben, piacon leperkált összegekben mérhető a lelkiismeretfurdalásunkkal való elszámolás. Ily módon lesz a szeretetből egyénreszabott mozgóévszak. Sajnos. De még ez is több a szeretteink iránti figyelmesség teljes hiányánál.
Köszönöm kedves méltató szavaidat! :)
stapi
2013, november 20 - 05:20
Permalink
Mivel Te magad írtad le a
Mivel Te magad írtad le a hiányosságát - ha úgy tetszik hibáját - a versednek, csak annyit fűznék hozzá, hogy pár sorban érinthetted volna a hosszát ennek az évszaknak. Nevezetesen, hogy egész évben tart - kellene, hogy tartson. Biztos meg tudod/tudnád oldani. Egyébként pedig garatulálok precíz és választékos soraidhoz!
hubart
2013, november 20 - 08:22
Permalink
Hát igen, az igény jogos. De
Hát igen, az igény jogos. De éppen ez az a bizonytalansági tényező, ami egyénfüggő. Kinél hosszabb, kinél rövidebb, ez az évszak, ez elsősorban rajtunk múlik. Technikailag meg lehet írni, de nem vagyok biztos benne, hogy szükséges-e, vagy pedig csak a verset nyújtaná. Hadd fogalmazza meg mindenki saját maga számára a konzekvenciát, miután a tükörbe nézett. Köszönöm olvasásodat, és együttgondolkozásodat, kedves István. :)
barnaby
2013, november 15 - 18:54
Permalink
Ehhez nincs mit hozzáfűzni,
Ehhez nincs mit hozzáfűzni, remek gondolat, még remekebb formába öntve.Csak gratulálni tudok versedhez.Örömmel olvastam és szeretettel:B:)
hubart
2013, november 15 - 20:50
Permalink
Kedves Barna, örülök, hogy
Kedves Barna, örülök, hogy itt jártál, köszönöm méltató szavaidat!
M. Karácsonyi Bea
2013, november 16 - 08:53
Permalink
Meghatóan szép vers és
Meghatóan szép vers és gondolatok, gratulálok!
hubart
2013, november 16 - 20:21
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Sea!
Köszönöm szépen, kedves Sea! :)