Az otthon melege
Hópihe szállong
nagy csapatokban,
gyűlik alant
és összetapad.
Nagy pamacsokban
ülnek az ágon,
törnek a gallyak
súlyuk alatt.
Vad viharokkal,
sztentori hanggal
elszabadultak
téli szelek.
Roppan a hó,
és süpped alattam,
megnehezítvén
lépteimet.
Künn a szabadban
bárhova néznék,
nincs menedék, s még
távol a cél.
Összeszorítván
télikabátom,
újra kibontja,
s tépi a szél.
Vélve, hogy otthon
vár ma a kedves,
bárha rohannék,
vastag a hó.
Nem szaporázom
lépteimet, hisz
csillog a járdán
jégtakaró.
Bárhova lépnék
féltve a lábam,
összeszorítnám
ajkaimat.
Már hazaértem,
nyílik egy ajtó,
hitvesem ott vár
csókjaival.
Friss puha ágyam
megveti szépen
látva, a lábam
hóba fagyott.
Érzem a testét.
Nyújtom az ajkam,
rálehel édes
csókpamacsot.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, november 25 - 09:05
Permalink
A szerkesztőség nevében
A szerkesztőség nevében gratulálok a vershez!
hzsike
2013, november 25 - 09:55
Permalink
Ragyogó ritmusú, remek
Ragyogó ritmusú, remek versedhez, szeretettel gratulálok, kedves Frici! Nagyon tetszett! :)
Zsike :)
Mysty Kata
2013, november 25 - 13:12
Permalink
Nagyon szép Vers!!Még sok
Nagyon szép Vers!!Még sok ilyet!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Varsás Frigyes
2013, november 25 - 16:50
Permalink
Köszönöm az elismerő
Köszönöm az elismerő szavakat. Nagyon szeretem ezt a dallamot, örülök, hogy nektek is tetszett Varsás Frigyes
vati
2013, november 25 - 18:41
Permalink
Én is azt mondom. Nagyon
Én is azt mondom. Nagyon tetszik...
Varga Tibor
Schvalm Rózsa
2013, november 25 - 18:45
Permalink
Nagyon szép, szeretettel
Nagyon szép, szeretettel gratulálok! Rózsa
hubart
2013, november 25 - 18:49
Permalink
Remek vers! Gratulálok!
Remek vers! Gratulálok!
belcorma
2013, november 25 - 21:31
Permalink
Dallamos és ez a ritmika az
Dallamos és ez a ritmika az egész verseden végigvonul. Öröm volt olvasni, köszönöm! :)
stapi
2013, november 26 - 10:07
Permalink
Csatlakozom az előttem
Csatlakozom az előttem szólókhoz, nekem is tetszik eme nagyszerű vers. Egy apró megjegyzéssel élnék: A "nyílik egy ajtó," sorba a határozott névelő jobban illene, hiszen hazaérkezéskor általában az ajtón megyünk be. A ritmusa így is megmaradna.
Gratulálok versedhez!
Varsás Frigyes
2013, november 27 - 04:10
Permalink
Köszönöm mindnyájatok
Köszönöm mindnyájatok hozzászólását és a kedves, méltató szavakat. A határozott névelőre vonatkozó megjegyzéssel tökéletesen egyetértek Frici
Haász Irén
2013, november 27 - 19:10
Permalink
Hiába, a daktilusok üdesége a
Hiába, a daktilusok üdesége a télben is virágzik...:))))))