Ezüstös élet
Beküldte stapi - 2013, november 26 - 11:10
,,Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek."
Néha elbú’ a derű, s akkor
egyedül vagyok, s nagyon félek.
Kerget a gond, s a bánat emészt,
körülhajt búsan a Földtekén.
- Bánatom kivenni küldj sebészt! -
Ki rajtunk túl vagy, létünk egén.
Ezüstös élet vár odafönn,
ha már lejárt itt a szenvedély,
s a szenvedés búrája alól
felszabadít a Nagy Engedély
- örök imában létezni majd
a Létezés taván, odaát;
örök vágyban égve letenni
Előtte szívem hódolatát.
De amíg itt vagyok; örömben,
búban, - csendben szorongok, félek...
,,Ne bántsatok, ha most rossz vagyok,
ha most kicsit halkabban élek."
2013. november 20.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, november 26 - 11:12
Permalink
Kedves István! A
Kedves István!
A szerkesztőség nevében gratulálok a versedhez!
stapi
2013, november 26 - 13:28
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
belcorma
2013, november 26 - 18:13
Permalink
Szép, őszinte sorok...
Szép, őszinte sorok... Gratulálok a versedhez!
stapi
2013, november 27 - 06:42
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
Haász Irén
2013, november 27 - 19:07
Permalink
Nekem nagyon tetszett. Szépen
Nekem nagyon tetszett. Szépen kapcsolódik a keret-idézethez.
stapi
2013, november 28 - 06:01
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Irén!
Köszönöm szépen, kedves Irén! Örülök, hogy legalább néhányan meglátogattatok.