Favágódal...
Beküldte barnaby - 2013, november 28 - 16:48
Vas csikorog, rozsda őrli éppen,
sáros a nyár ezen a vidéken.
Eső mossa, mélyíti a gödröt,
nem jó vágni, apróra farönköt.
Mert az a fa vízzel megitatva
jó fejszémet, rendre kirúgatja.
Szíjas, háncsos, acélos a kérge,
sovány író volt ma csak ebédre.
Elbaltázott, átkozott gyötrelmek
favágáshoz nincs nagy gerjedelmem...
Száríttatnám ölfámat a Nappal,
roskadozzon bőséggel az asztal.
Asszonynép is kerülne a házhoz,
meg jó zsanér az ajtó sarkához.
Csendbe' zárnám kettőre az ajtót,
boldogságot mérnénk egy szakajtót...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, november 28 - 17:13
Permalink
Jó, szép vers, tetszik.
Jó, szép vers, tetszik.
hzsike
2013, november 28 - 17:32
Permalink
Nagyon jó!!! Mint egy
Nagyon jó!!! Mint egy "egészséges" munkadal.
Szeretettel olvastam, kedves Barna.
Zsike :)
Schvalm Rózsa
2013, november 29 - 11:54
Permalink
Tetszik a versed kedves
Tetszik a versed kedves Barnabás.
Szeretettel olvastam, gratulálok! Rózsa
hubart
2013, november 29 - 19:01
Permalink
Hiteles favágódal, jól
Hiteles favágódal, jól beleélted magad a szerepbe. Mit is álmodhat egyebet egy favágó, mint bőségtől roskadozó asztalt, meg asszonynépet, akivel csendben zárná "kettőre az ajtót". :)
Haász Irén
2013, november 30 - 17:40
Permalink
Jól eltalált képek, hangulat.
Jól eltalált képek, hangulat. :))) Tetszett. Egyedül a gyötrelmek-gerjedelmem akasztott meg.