Száz tövissel szúr

Mysty Kata
Száz tövissel szúr


"A mindenséget vágyom versbe venni,"
Az örökkévalót  magamhoz ölelni.
Magamba zárni - az Igazt, igazul;
de mindig megrekedtem valahol.
 
Megesett, hogy mindent körülírtam;
S a láncszemek alkímiái kihulltak.
Kerestem titkát életnek, halálnak,
értelmét e földi létezésnek, sokszor.
 
 Minden csak még, még távolibbnak tűnt.
A vers "szöge" Krisztus-i összhangban
    lehetek, egy sugár! - Nem is perlekedem.
Egyediségem a Mindenség tollvonása;
 
belemosódik a szivárványba.
Érje bár gyalázat, bánat, betegség,
nem töri meg soha a szenvedés:
"Kabátbélésem ez", - száz tövissel szúr.
 
De testem kohója mindet elégeti.
Szív-szeretet, alázat hajtja életem,
Nem én élek, hanem bennem - Ő!
Magamba így fonom az Igazt, igazul.
                                 

Köszönöm, ha beleszólsz!

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szerintem nagyon jó lett!

Mysty Kata képe

 Seám Rád számíthatok!Köszönöm!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Kedvencem az említett Babits vers is, kedves Katám. A tied is nagyon tetszett! Örömmel voltam Nálad:Zsike :)

Mély mondanivaló, de ezt a mondatot nem értem:

"A vers szöge Krisztus-i összhangban

  lehetek."

Folytatás:

"- Egy sugár!? - Nem is perlekedem."

Lehet, hogy az írásjelek nincsenek a helyükön? Vagy csak tanulnom kell még, és kinövöm az értetlenségem?:)

Mysty Kata képe

 Igazat adok István, de javítottam rajta,..talán így?

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"