Ha ez így megy...
Érdek vezet, vad agy, nem hit,
önzőn osztjuk a nagy semmit.
Bagót sem ér majd az eszünk,
ha mindnyájan rajta veszünk.
Ki ihat itt tiszta vizet,
ha Gaia majd visszafizet?
Oxigénért állva sorba
fúlunk sűrű sárba, porba.
Szennyhullámvert a lápi part;
azt remélted, a gát kitart?
Nem kímél zord telek szele,
gémberedve remegsz bele.
Holt az erdő, s ha még van vad,
parázsnyarak tüzén hamvad.
Húscafat és csontpozdorja –
ilyen-olyan front sodorja.
Kit megkímélt ideg, méreg,
ronggyá rágja rideg féreg.
Félve lesed, mikor jön el
ki roppantva tipor, ölel.
S meddig rejti kaján véka,
ha megfojt az ajándéka?
Védeni, hogy fogod magad?
Kezed követ, botot ragad,
embertársad vered agyon,
hogyha abból ered vagyon.
A jutalom már a Semmi:
a Lét ködén általmenni.
Új neve a vagyon szónak
immár ez lesz: Charon-csónak.
Epilógus:
Nagy gyermek, kit anya restell,
Ember, lassabban a testtel!
A Föld népe kínt hord, lássad,
gyógyítsd, becsüld, mind sorstársad.
Ez már alkony, de még nem éj,
állj meg, higgy, szeress és remélj!
2013. dec. 9.
Alternatíva az epilógushoz:
A nagy Isten bottal nem ver,
lassabban a testtel, ember!
Földünk népe kínt hord, lássad,
gyógyítsd, becsüld, mind sorstársad!
Ez már alkony, de még nem éj,
őrizd hited, szeress, remélj!
Hozzászólások
hubart
2013, december 10 - 11:17
Permalink
Hát igen, Reméljük, hogy
Hát igen, Reméljük, hogy észhez tér az emberiség, mielőtt túl késő lesz. Köszönöm hozzászólásodat!
Mysty Kata
2013, december 10 - 09:33
Permalink
Pont jókor és jót
Pont jókor és jót szóltál!!Gratulálok szeretetteljes figyelmeztetéseidhez!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, december 10 - 11:18
Permalink
Köszönöm, kedves Kata. A mi
Köszönöm, kedves Kata. A mi dolgunk, hogy legalább szóljunk. :)
stapi
2013, december 10 - 12:05
Permalink
Kemény, jó.
Kemény, jó.
hubart
2013, december 10 - 15:14
Permalink
Köszönöm, István!
Köszönöm, István!
vati
2013, december 10 - 12:31
Permalink
Ez is remek. Nagyon remek. A
Ez is remek. Nagyon remek. A Charon-csónakot így javaslom írni, kötőjellel...
Varga Tibor
hubart
2013, december 10 - 15:17
Permalink
A Charon-csónakot
A Charon-csónakot befoldoztam, a szivárgás megszünt! :) Köszönöm figyelmedet, és a méltató szavakat.
M. Karácsonyi Bea
2013, december 10 - 14:28
Permalink
Igen, örök téma, de talán nem
Igen, örök téma, de talán nem is véletlen...
hubart
2013, december 10 - 15:18
Permalink
Sajnos nem véletlen, és nem
Sajnos nem véletlen, és nem lehet elégszer hangsúlyozni. Köszönöm hozzászólásodat, kedves Sea.
Schvalm Rózsa
2013, december 10 - 17:54
Permalink
"Ez már alkony, de még nem
"Ez már alkony, de még nem éj,
állj meg, higgy, szeress és remélj!" Bizony így kellene!
Remek vers kedves Feri.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
hubart
2013, december 10 - 20:45
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Rózsa! :)
hzsike
2013, december 10 - 18:39
Permalink
Kemény, de jó vers. Az
Kemény, de jó vers.
Az epilógus nagyon tetszett!
Szeretettel voltam Nálad.
Zsike :)
hubart
2013, december 10 - 20:46
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Zsike! :)
barnaby
2013, december 10 - 21:11
Permalink
Bravúros vers, igazi
Bravúros vers, igazi "szófacsaró"..és micsoda gondolatokat rejtettél el a versben!Gratulálok, örömmel olvastalak.Üdvözöllek:B:)
hubart
2013, december 11 - 10:11
Permalink
Köszönöm, kedves Barna!
Köszönöm, kedves Barna!
Lobra
2013, december 11 - 11:41
Permalink
Első bevallás: nem igazán
Első bevallás: nem igazán vagyok azok közül való, akik a "zöld" dolgokat ennyire feketén látják, de ez nem kivétel: soha nem voltam oda a divatos témákért, divatirányzatokért, média-diktátumokért. A beállítódásom amúgy is messze van a borúlátástól: lehet, hogy az Emberiséggel együtt nem sokáig húzom már, de addig sem rettegésben. Ennyit a tartalomról.
A formáról természetesen csak jókat tudok mondani, de már itt is jelzem: ha majd egy kötetedbe bekerül, az Epilógusból a második változatot fűzd hozzá, mert az elsőnek az utolsó sora, hát ... de hát ezt Te is érzed. A nagyon tiszta rímek fogadtatása a "szakmában" kettős. Aki kedveli, úgy érvel, hogy segítik bevésni a tartalmat, hiszen a megzenésített versek szövegét könnyebben jegyezzük meg. Aki nem kedveli, azt állítja, hogy elvonják a figyelmet a tartalomról.
Második bevallás: én a zene pártján vagyok.
hubart
2013, december 11 - 13:32
Permalink
Mindkét "bevallásoddal"
Mindkét "bevallásoddal" egyetértek, kedves Miklós. Alapból én sem vagyok annyira borúlátó, de de ez a vers egy olyan pillanatomban keletkezett, amikor ezek a gondolatok uralkodtak el rajtam, és persze sarkítottam is a problémát. Szeretem a zeneiséget, a hibátlan ritmust és a több szótagon összecsengő rímeket, de elfogadom azt a tételt is, miszerint a forma nem uralkodhat diktátorként a tartalom fölött. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, ami mindenkinek tetszik, és én soha sem választom a könnyebb utat :) Köszönöm, hogy ennyire figyelsz, és hogy nem rejted véka alá amit gondolsz. Ez itt többet segít, mint bármilyen udvariaskodás!
stapi
2013, december 11 - 13:44
Permalink
Valós félelmek keményen
Valós félelmek keményen fogalmazva, jó formába öntve. Gratulálok! (Egyik hozzászólásra reagálva: "Jobb félni, mint megijedni." De én is a második epilógust javaslom. :)
hubart
2013, december 11 - 18:26
Permalink
Köszönöm, köszönöm! :)
Köszönöm, köszönöm! :) Közóhajra - és mert én is hajlok rá, a második epilógus a befutó.