A tiltott

Mint nyárelőn, ahogy körbefon a fény
- rózsaillatú és cseresznyepiros,
ahogy estben zeng az énekköltemény,
oly nagyon szeretem én, ami tilos.
Igen csak kedvellek Te szép - nem szabad,
érintésed rajtam bársonyos ruha,
ha visszasimogatlak, szatén szakad,
és szádnak vonala kemény-vajpuha.
S ha egymásra nézünk csillag szikrázik,
bennem felrobban egy pár szupernova,
de tudod, a legszebb, ahogyan játszik,
pucéran csábít a vágy, az ostoba.
      Mert vagy nekem a kígyó és a bűvös,
      édenkertben alma, édesen bűnös.