Oldhatatlan...
Beküldte barnaby - 2014, január 3 - 22:18
Ánizsillatú kacajod belém nyikordul.
Zöld derű, szélte-hossza szertelen.
Felhők csuhabőrben fáznak, sírni vágynak.
Zsanérkötődéssel réz-arany jókedv.
Harmatos szerelem, mely ápol, s elillan...
Kalandor szeánsz, benne rejlő nyugalom.
Víg borozgatások, csitri-izgalomban.
Szívcseppek mézzel, könnyel,
Ecsetvonásokba halványult szívverések
Szélborzolt utak-nyomot hagyottan.
Csendes révedésben vaslakodalom.
Évgyűrűkbe zártan, utolsó útnak oltalom.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2014, január 3 - 22:37
Permalink
Ez nagyon szép lett, és igen
Ez nagyon szép lett, és igen kifejezőek a jelzőid, képeid.