Magány

Ha bukottként tévelygek utamon,

te legyél enyhítő körülményem;

s képzeletem állandó vendége,

akit szerelmes emlékként  őrzök.

Ha vihar közelít a szirteken,

leszel-e lelket burkoló sálam?

Megkövült szívem falát bontod-e?

Akaratom makacsát oldod-e?  

Alkonyóra csendjébe vonyítok,

ordashangú az éjjeli magány.

A Hold is hátat fordít nélküled,

s koldus lényem örökké érted küzd.