Inter-vízió

Kitárul előtted száz dimenzió,
elrepült az idő - elforrt minden must,
amikor a lélek már nem visel húst,
ami maradt és van: intervízió.

Színeidre buggyansz - ismersz ezer fényt.
Nem vagy sem hontalan, sem viasz-sápadt,
- kontúrok mosódnak, ahol kiáradt
indigó - gyermekholt mossa kedvesét.

És félelem sötét öle is meghalt,
- átvizesülne még néha az arcod -
alkonyat nincsen, csak addig, míg kapkod

a hús-vér ember, aki soha nem halt.
Mert az Egy érből fakad élő és holt,
Isten egén virít: Nap, ember és Hold.