Amint újra a közelembe érsz,
Arcom virul, a kedvem könnyűvé lesz,
S munkámba újra visszatér a Lélek;
Veled – élek.
—–
A betegséget, mint elnyűtt kabátot
Veszed le rólam,
Éltetsz, mint az Isten,
Célt akasztasz a jövendő nyakába.
—–
Ha ködös napok hitemet orozzák,
Jó csendes este hazatérni
Hozzád.
—–
Amíg a Jelen jóra válni kába,
Együtt nézünk a jövő-éjszakába.
—–
Amíg a Lét anyagtalanra válik,
Vagyunk egymásnak végig,
Mindhalálig.
Hozzászólások
hzsike
2014, január 20 - 21:46
Permalink
Ó, de nagyon gyönyörű!
Ó, de nagyon gyönyörű! Beleborzongtam.
Nagyon, nagyon tetszik.
Örömmel olvastam, kedves Laci.
Zsike :)
Mysty Kata
2014, január 21 - 08:19
Permalink
Szeretettel kívánom,
Szeretettel kívánom, mindhalálig!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2014, január 21 - 09:54
Permalink
Nagyon szép líra...
Nagyon szép líra...
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 21 - 11:09
Permalink
Kedves Laci! Gyönyörű vers,
Kedves Laci!
Gyönyörű vers, gratulálok.
Szeretettel Erzsike
Haász Irén
2014, január 21 - 15:29
Permalink
Szebbnél szebbek a szerelmi
Szebbnél szebbek a szerelmi vallomásaid, kedves Laci, megérintik az embert rendesen...:)
lnpeters
2014, január 21 - 22:04
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)