Látóhatár
Tovaszállt felettem régen
A gombafejű, szilaj ifjúság.
Őszülő fürtöm fürkészem,
Mit fésűfog mára már csak itt-ott rág.
Ülök egy vén karosszéken,
Túlpartot nézem s a látóhatárt.
Lapozom régről emlékem
Múltam dereng s véle a sok jó barát.
A színpad sötétül,
A függöny legördül,
Számomra az lesz majd hűs szemfedél.
Fenséges bírám,
Ki ül fent a trónján,
Ő mindenekfelett nagy bölcsen ítél.
Mit hoz még nékem az élet,
Öröm vagy bánat, mi várhat reám?
Élhetek vajon pár évet?
Vagy szólít az Úr, hogy ennyi volt csupán.
Jön majd egy végső behajtó,
Fejemre olvassa minden hibám
Bízom, hogy mond némi dicsszót,
Hisz jót is cselekedtem éltem során.
A színpad sötétül,
A függöny legördül,
Számomra az lesz majd hűs szemfedél.
Fenséges bírám,
Ki ül fent a trónján,
Ő mindenekfelett nagy bölcsen ítél.
Fenséges bírám,
Ki ül fent a trónján,
Ő mindenekfelett nagy bölcsen ítél.
Hozzászólások
Weinberger
2011, november 24 - 20:59
Permalink
Első olvasatra dalszövegnek
Első olvasatra dalszövegnek tűnik és annak nem is annyira rossz.
Kőszeghy Miklós
2011, november 24 - 21:47
Permalink
Az utolsó rész ismétlődése
Az utolsó rész ismétlődése teljesen fölösleges.
A szöveg szerintem gördülékeny, nekem ez tetszik.
gufi
2011, november 25 - 09:02
Permalink
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen Joe!
üdv:gufi
gufi
2011, november 25 - 09:04
Permalink
Köszönöm Miklós! Az
Köszönöm Miklós!
Az észrevételed megszívlelem.
üdv:gufi
gufi
2011, november 25 - 09:07
Permalink
Kedves Weinberger! Köszönöm
Kedves Weinberger!
Köszönöm szépen a hozzászólásod. Valóban dalszövegnek szánom.
üdv:gufi