Gésák
Beküldte barnaby - 2014, május 23 - 10:56
Szamuráj-kegyetlen szívnyilallásban
lótuszvirágkehely. Csendje könnyel nyugtat.
Leszakított karma felhőderengésben.
Sercegő bogár szárnya lámpafénybe fullaszt
meg nem született reményfoszlányokat,
elsóhajtott utolsó riadalmat, szemretinaképekkel.
Felfordított idő-jajszavak ölelésében.
Be nem fejezett mozdulatokkal mesélt történetek...
Selyemkimonók öve ezüstszálakkal vörösbezártan.
Szilvavirág, írisz, liliom. Elrebbenő lepkék…
Vállak sziluettje kéklőfehéren, hallgatag Hold,
merengő mélaságban. Elsuhanó árnyak...
Ellopott szemvillanásokban üzenet.
Megriadt csendben kéretlen kakukkszó…
Ébredező tűzparazsak, felszított vágyakban,
titokba burkolódzott estszínű utak, házak…
Hozzászólások
Haász Irén
2014, május 23 - 13:03
Permalink
Kedves Barna, az első vsz
Kedves Barna, az első vsz nekem túlzsúfolt, és nem is értem egészen. Valószínűleg egy kép vagy, festmény? alapján írtad le benyomásaidat... A második sokkal szellősebb, érthetőbb, és szebb is ezért. A címet is sokkal jobban körüljárja.
hubart
2014, május 25 - 12:06
Permalink
Az amúgy hangulatos és
Az amúgy hangulatos és kifejező képek halmaza kissé nehezen áll össze értelmezhető szabadverssé. Nagybetű és központozás dolgában egyetértek Ágotával.
barnaby
2014, május 25 - 23:20
Permalink
Nagyon köszi, hogy olvastátok
Nagyon köszi, hogy olvastátok a verset, kitettem egy-két mondatvégi pontot...talán így már nem zavaróak annyira a nagybetűk.Üdv mindenkinek:B:)