Mint az elmenő
Beküldte Zajácz Edina - 2014, június 3 - 23:28
Érzem már, hogy fáradok,
bőrömön hűvösebb a hajnal.
A vállad is többet keresem,
megbékéltem önmagammal.
Gyémántfényű nyár vagyok,
ezt a késői katarzist vártam,
így kellene menni majd
egymás rejtelmeibe zártan.
Tartom felettünk az Időt,
lenge, rongyos köpenyében,
olyan lettem, mint az elmenő.
Hozzád egészen engedékeny.
Hozzászólások
hzsike
2014, június 4 - 07:37
Permalink
Beleborzongtam, oly
Beleborzongtam, oly gyönyörű!
Nagy gartulációm, drága Edina.
Ölellek.Zsike :)
Della
2014, június 4 - 07:50
Permalink
Lelkemet is érintő nagyon
Lelkemet is érintő nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok!
Szepesi Zsuzsanna
2014, június 4 - 09:07
Permalink
Nagyon mélyen megérintett,
Nagyon mélyen megérintett, kedves Edina! Most is!
Szepesi Zsuzsanna
Mysty Kata
2014, június 4 - 09:12
Permalink
" Gyémántfényű nyár
" Gyémántfényű nyár vagyok,
ezt a késői katarzist vártam,"- Lírai gyöngyszemek....
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Schvalm Rózsa
2014, június 4 - 16:40
Permalink
Nagyon szép vers kedves
Nagyon szép vers kedves Edina.
Szeretettel: Rózsa