Padon
Beküldte Zajácz Edina - 2014, június 15 - 14:27
Ülünk a padon karnyújtásnyira,
nincs köztünk ismeretlen hajlat,
csordultig teltünk,
akár egy ásványvizes flakon.
Délibábképzetem vajon mit akarhat?
Aszalt szilvává soványodott létünk,
épp úgy, mint két kicsi mellem,
a ritmus is szabálytalan néha,
ez az állandóság maradt fedetlen.
Lehettem volna kedvesebb,
mutatós, mint holtakon az ünneplőruha,
valami egészen elkerülhetetlen,
ostoba mámor,
a mozdulatlan mindenek fölötti,
vagy a belőled szakadt indulat néhányszor.
Látod, az óceán is vízhalom,
szeleteket vágok a mából,
érted az időt folyton megcsalom,
most én, holnap majd te játszol.
Hozzászólások
hzsike
2014, június 16 - 07:26
Permalink
Szép, szívbemarkoló
Szép, szívbemarkoló vers.
Szeretettel olvastam:Zsike:)
Mysty Kata
2014, június 16 - 09:00
Permalink
Edy igényes lírai csemegét
Edy igényes lírai csemegét adtál! Ölellek!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Della
2014, június 16 - 14:11
Permalink
Szeretettel gratulálok,
Szeretettel gratulálok, számomra sokatmondó versedhez: Maria
Kriszta
2014, június 17 - 17:46
Permalink
Nem tudok rá jobb szót :
Nem tudok rá jobb szót : érezhető. Nagyon szép vers, gratulálok! :)