Nagyanyám
Beküldte hzsike - 2014, július 12 - 20:15
H.Gábor Erzsébet
Nagyanyám
Ráncok mélyültek szeme körül,
hittem, a fény is vele örül -
hisz mindig nevetett.
Keze remegett, bőre aszott,
szíve telve volt, bőven adott -
Ő, nagyon szeretett.
Haja őszbe fúlt, kontya szoros,
válla meggörnyedt, hogyha mosott -
és egyszer elesett.
Jeges hajnalon mennybe szökött,
glória gyúlt a feje fölött -
s lágy fénybe temetett.
2014.07.12.
Hozzászólások
Haász Irén
2014, július 13 - 14:16
Permalink
Nagyon szép emlékezés, drága
Nagyon szép emlékezés, drága Zsikém.
Az utolsó sort félre lehet értelmezni. Mintha téged temetne lágy fénybe a glória... azt hiszem, a műveltető szerkezet jobb volna itt, a lágy elhagyásával: s fénybe temettetett.. Nem gondolod?
Ölellek.
hzsike
2014, július 13 - 17:13
Permalink
Drága Irénkém! Jól érted, ha
Drága Irénkém!
Jól érted, ha "félreérted", ugyanis Nagyanyám "glóriája", engem ölelt át, temetett selymes fényébe, mint egy utolsó szeretet-megnyilvánulásaként.
Köszönöm az olvasásod.
Szeretettel:Zsike :)
Mysty Kata
2014, július 13 - 16:53
Permalink
Emlékeztem én
Emlékeztem én is...."elesetten" az Elmenőimre...Szeretettel méltó soraiddal!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2014, július 13 - 17:15
Permalink
Köszönöm szépen, drága Katám!
Köszönöm szépen, drága Katám! Ölellek.
Zsike :)
lnpeters
2014, július 13 - 17:58
Permalink
Szép emléket állítottál Neki!
Szép emléket állítottál Neki!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2014, július 13 - 18:44
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Laci!
Köszönöm szépen, kedves Laci! :)
hubart
2014, július 14 - 08:45
Permalink
Engem is megérintett a
Engem is megérintett a versed, tetszett a formai megoldás is a tercinákkal. :)
hzsike
2014, július 14 - 18:54
Permalink
Neked is köszönöm, kedves
Neked is köszönöm, kedves Feri. Örülök, hogy megérintett (és megihletett ) a versem.
Szeretettel:Zsike :)