Remény
Beküldte Zajácz Edina - 2014, július 14 - 22:18
Mintha ez az éjjel álmodóbb volna,
cigánykerék előttünk a szerelem,
mire a halálnak bepanaszolna,
ágyat vetek neked forró ölemen.
Tekintetünk túlsózott sápadtarany,
mi egymásért folyton viccelni fogunk,
míg magadra húzod jégvirághajam,
ki merné lerombolni hű templomunk?
Lassan elszökik belőlünk a szépség,
de csintalan lelkünk lángol a szérűn,
sugárzunk, mint két haszontalan szentkép -
reggelre rendezetlenül, nagyképűn.
És ha kiégünk majd, mint a lámpabél,
piros bohócorrot mázol ránk a tél.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, július 15 - 21:44
Permalink
Nagyon örülök versedben egy
Nagyon örülök versedben egy kibontakozni kész édesnemes életvidámságnak! Gratulálok Edykém szeretettel újabb szonettedhez!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Schvalm Rózsa
2014, július 18 - 16:24
Permalink
Nagyon szép vers kedves
Nagyon szép vers kedves Edina.
Gratulálok! Szeretettel: Rózsa