Csalódás
Beküldte Mysty Kata - 2014, július 31 - 16:27
Mysty Kata
Csalódás
Ismered-e az érzést; csalódás
a neve. Villámcsapásként jön,
úgy lecsap hirtelen , - beleremegsz
egészen.Vánszorog a lélek,
helyét nem találva esik térdre...
Didereg sok napod, sok éjed;
mintha kihalni kész fénye hűen
dédelgetne örök sötétet...
Fáj a létezés, fojtó érzés tart
ármányt nyeső kezében, nem hagy
magadra, csak gyötör, - lassan megöl.
Hajszol a vád, magát menti föl,
nehezen oldoz hit, s a bűn terhe
göngyöl fel szorosra, tokba zár.
Hiába hajnal, alkony, szerenád,
ablakodban dalló csalogány.
Üres pohár lesz minden szó csupán,
nem feledtet, sőt becsap egy s más!
Mi és mikor szabhat ennek határt?
Lambrozett verse ihlette l-napkorong
Hozzászólások
Haász Irén
2014, augusztus 3 - 17:29
Permalink
Katám, érdemes volt Éva
Katám, érdemes volt Éva versét olvasnod...:)))) Egyik legérettebb ez, amit most hoztál, szerintem... Gratulálok.
Mysty Kata
2014, augusztus 4 - 14:35
Permalink
Irénkém megtisztelő, köszönöm
Irénkém megtisztelő, köszönöm szépen!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"