Költőbarátaimhoz
Beküldte lnpeters - 2014, augusztus 13 - 22:57
A Lét
Sziklás mederben fut tova;
Köszönöm, hogy tartozhatok
Valahova.
Korunk, mint súlyos kőtömb,
Ránk terül,
Köszönöm,
Hogy nem vagyok egyedül.
Törjön magasra fel
A Líra orma;
Találjon egymásra
Tartalom és
Forma.
Laposan fújnak cinikus szelek,
A hivatalos líra szendereg;
Tárgyiasan, vagy alanytalanul
Nyelvet gyalul.
Pedig
A Szép,
Az Új
Most minálunk lakik;
Érmihályfalvától fel
Kissomlyóig,
Budapestig,
A messzi Wellingtontól
Sarkadig.
Nincs kiváltság,
Se díjak halmaza;
Megalkudni nem is fogunk
Soha.
Csendüljön ismét fel
A tiszta rím,
Költőbarátaim.
A Líra és a hozzá méltó tartalom -
Hatalom.
Ritmus,
Költészet újjászületik;
Érmihályfalvától fel
Kissomlyóig,
Budapestig,
A messzi Wellingtontól
Sarkadig.
Hozzászólások
Della
2014, augusztus 14 - 08:55
Permalink
A költészet
A költészet útján!
Gratulálok: Maria
Haász Irén
2014, augusztus 14 - 16:02
Permalink
Én is köszönöm, kedves Laci!
Én is köszönöm, kedves Laci! Nagy örömmel olvastam szívmelengető soraidat.
hzsike
2014, augusztus 14 - 16:19
Permalink
Magaménak érzem én is a
Magaménak érzem én is a versedet, kedves Laci. Örömmel olvastam, Sarkad, pedig, megsimogatta egy kicsit a lelkemet. :)Szeretettel voltam Nálad:Zsike :)
hubart
2014, augusztus 14 - 17:40
Permalink
Megtisztelő tartalom, és
Megtisztelő tartalom, és nagyszerű forma. Köszönjük mi is, Laci!
Braunel
2014, augusztus 15 - 15:49
Permalink
Úgy legyen! Gratulálok
Úgy legyen!
Gratulálok Laci...