Gondolatok a Maroshoz
Gondolatok a Maroshoz
Hát nézlek, vén Maros,
ahogy a Tiszába szaladsz,
bőszen, s mégis
magad feladni készen.
Már Gyergyóban is láttalak.
Ott, mint tévelygő kispatak
buckákat kerülgetve,
öntudatra ébredő
gyermeknyi folyó voltál éppen.
És láttalak
Dédánál, mint kiskamaszt,
festői képedet pingáltad a tájra.
Majd láttalak
vágtató csikóként Gernyeszegnél,
szélesen ballagón lenn, Déván,
Aradnál pedig nyugtalan,
feszengve hánykolódón,
aztán Makón szelíden, szépen.
S most újra itt vagyok,
hol önálló utad véget ér.
Itt láttalak először,
kit akkor halni hittem –
tán sirattalak is egy kicsit.
Ahogy te siratod az öregembert,
kinek utolsó perceit
elsőkként fogadod magadba,
s azt gondolod,
milyen rövid is az élet,
ím, alig ismerem, máris halott.
Pedig te,
mélyen önmagad adó folyó,
épp oly hosszú vagy,
mint születéstől aggkorig a lét,
és éppúgy véged sincsen,
mint a túlvilágra költöző
lélek tüzének.
Mi benned él, örök.
S ha már nem Marosnak hívnak is,
Tiszában, Dunában,
vagy a tenger vizében
lényeged nem vész el.
A Földet élteti
cseppekké váló sóhajod.
(2011)
Hozzászólások
lnpeters
2011, november 26 - 19:41
Permalink
Remek vers, Juditti!
Remek vers, Juditti! Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Judit
2011, november 26 - 20:03
Permalink
Köszönöm, Laci.
Köszönöm, Laci.
Judit
2011, november 26 - 20:53
Permalink
Köszönöm az elemzést. A
Köszönöm az elemzést.
A "Hát" azért kellett az elejére, mert egy nagy sóhajjal indul a vers.
Amikor pedig és helyett "s"-t használok, akkor a bennem lévő dallamot követve teszem ezt, ugyanúgy, mint a sortöréseknél.
Toma
2011, november 26 - 21:38
Permalink
A hát nem zavar, sőt úgy
A hát nem zavar, sőt úgy gondolom érezni benne a "hát itt vagyok" érzést. A vers nagyon igényesen építkezik mind gondolatilag, mind ritmusban.
Judit
2011, november 26 - 22:11
Permalink
Hát pont azt akartam
Hát pont azt akartam éreztetni. :-)
M. Karácsonyi Bea
2011, november 26 - 22:57
Permalink
Nagyon szép vers, mindenféle
Nagyon szép vers, mindenféle felesleges sallang nélkül.
Régen olvastam ilyen nemes egyszerűséggel megírt, mégis remekbe szabott verset.Megmutattad, hogy lehet ákom-bákomok, idegen szavak, és kitekert gondolatok nélkül is nagyszerűt, és maradandót alkotni.
Méltó ehhez az oldalhoz, ahol a szép Magyar szót keressük.Példamutató.
Egy élmény volt, köszönöm.
Judit
2011, november 26 - 23:21
Permalink
Én is köszönöm, hogy elismerő
Én is köszönöm, hogy elismerő soraiddal méltattad a versemet.
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 27 - 08:15
Permalink
Már megcsodáltam, és most is
Már megcsodáltam, és most is ezt tettem vele.
Judit
2011, november 27 - 09:59
Permalink
Ildi, Ágota, köszönöm
Ildi, Ágota, köszönöm elismerő figyelmeteket.