A padon
Beküldte rildi - 2011, november 28 - 05:22
Lombjukat álmodó fák alatt vártalak,
s már nem simogattak a sosem-volt nyarak.
Felhők között játszó félszeg napsütésben
csillant meg a dér, mint üveggyöngy: fehéren -
borostyán ölelte át a kopasz fákat,
életet susogva levél-vesztett ágnak.
Szökőkút jegére kavicsaim szórom,
kitalált bűneim nincs minek meggyónnom,
foszló álmaimat még tartom kezemben,
csókokkal szegem be, aztán eleresztem -
felállok a padról, s bár szívem még vacog,
nem vagyok egyedül - most már magam vagyok.
Csatolmány | Méret |
---|---|
padon.jpg | 49.64 KB |
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 28 - 05:59
Permalink
Csak egy ölelés Neked. Remek!
Csak egy ölelés Neked. Remek!
Kőszeghy Miklós
2011, november 28 - 07:04
Permalink
Nagyon szép vers.
Nagyon szép vers.
lnpeters
2011, november 28 - 08:49
Permalink
Nagyszerű vers, mély és
Nagyszerű vers, mély és egyedi módon megfogalmazott tartalommal. Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
George Tumpeck
2011, november 28 - 10:44
Permalink
Szepen irtad , gratula.
Szepen irtad , gratula.
G. Tumpeck
Mysty Kata
2011, november 28 - 10:54
Permalink
Szeretettel olvastalak,
Szeretettel olvastalak, nagyon szép...
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Toma
2011, november 28 - 11:41
Permalink
Ez mélyen ütött, valahol ott
Ez mélyen ütött, valahol ott a gyomor tájékán... fantasztikus absztrakciók és képek, érzékenyek... (szökőkút jegére kavicsaim szórom...)
Szeretettel Gratulálok.
M. Karácsonyi Bea
2011, november 28 - 12:21
Permalink
Nagyon szép, mélyről jövő
Nagyon szép, mélyről jövő gondolatok.Gyönyörű vers, gratulálok.