Vajon, mikor !?
Mysty Kata: Vajon, mikor !?
Vajon lehetünk-e itthon
- otthon?
Nem mondják ránk,
hogy bolondok!?
Mikor fogunk végre
talpa állni ?
Nem csak egymásra
kiabálni...
Jobbról balról
acsarkodás,
olcsó sólet
magyarkodás!
A magyar jövő
már-már talány...
Koldusbotra
jutsz, hazám!
Mikor jön
a Rend el hozzánk!?
Mikor lesz a kormány...
komornánk?
A pokol véres árnya vetül ránk,
nincs már sehová menekülés...
Hét lakat alatt a kivérzett béke,
fogoly szíve is kivérzett seb rég.
Halált fiadzik a megmaradt hűség,
remete, mint testbe zárt fájdalom.
Kínnal koronázza álmunkat az éj!
Képzelt világot érlelnek a versek,
sorai forgatják életünk magvait,
csírába rejtett boldog álmaink.
Puszta, sík - létünk minden zuga.
Vakká lett itt a Fény...
Tüzes gömb a Föld,
vizet kér a holnap, - ég!
Gyarlóbb már nem lehet az ember,
ördög foga
húsában eleven sebet vés.
Egyszer úgyis minden elvész!
Hát nincs remény, nincs remény?
Mysty Kata: Vakká lett itt a Fény...
Hozzászólások
hubart
2015, február 18 - 12:14
Permalink
Csakis itthon lehetünk
Csakis itthon lehetünk otthon, az otthon otthonosságát pedig mi magunk kell megteremtsük. Persze, ehhez összetartás kellene. Szép versedhez gratulálok.
Mysty Kata
2015, február 18 - 15:50
Permalink
Ferikém hálásan
Ferikém hálásan köszönöm,hogy Itt VAGY!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Della
2015, február 19 - 06:21
Permalink
A fény már csak homály.Hazánk
A fény már csak homály.Hazánk már nem az a hely ahol jól érezzük magunkat.
A jövőnk talány!
Az én gondolataim is visszacsengenek nagyszerű verseidben.
Szeretettel olvastam és baráti öleléssel gratulálok: Maria
Mysty Kata
2015, február 21 - 15:16
Permalink
Marikám köszönöm szépen,
Marikám köszönöm szépen, hogy itt voltál!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"