Építs hazát!

Idő ködébe fúlt a múlt,
a nemzet álma porba hullt.
A bamba nézi, ácsorog,
s mi rongy fedélen ott lapult,
az olvadék ma rácsorog.

Sarában áll a sok magyar,
ki tudja, tán csodát akar.
S ha tetszhalottként szendereg,
aléltan ölbe csüng a kar,
habár a munka rengeteg.

Henyél a gond, a lét sivár,
mi veszve rég, siratni kár.
Dologra hát, ne tátsd a szád,
nyomás, kövér, gyerünk, szikár,
építs egy új, erős hazát!

A „nem tudok”, s a „nem merek”,
előre nem visz, emberek!
Ha jó az út, ha áll a fal,
családi házak, új terek,
időnk potyára nem pereg,
s az égre száll a háladal.

2015. márc. 8.