Panelből jöttünk egykoron
Beküldte lnpeters - 2015, június 22 - 21:28
Panelből jöttünk egykoron,
Talán ezer éve,
Színes virágokkal virít
Kertünkben a béke.
Csend terül az udvarunkra,
Mint egy puha párna,
Gyorsan elfeledtük, mi a
Lépcsőházi lárma.
Meghitt a ház, ha meg szabad
Levegőre vágyunk,
Vén körtefánk árnyékában
Enyhülést találunk.
Panelből jöttünk egykoron,
Vágytunk házra, kertre,
Anikóm mosolya, keze
Otthonná szentelte.
Hozzászólások
hzsike
2015, június 23 - 14:39
Permalink
Ó, de nagyon szép! Maradjon
Ó, de nagyon szép! Maradjon sokáig Veletek ez az öröm, ez a meghittség!
Ölelésem:Zsike :)
Haász Irén
2015, június 23 - 16:25
Permalink
Lehet otthon panelben is,
Lehet otthon panelben is, kertben is, csak legyen az a kéz...:)))
lnpeters
2015, június 23 - 19:55
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, június 23 - 20:08
Permalink
Kedves Laci! Csodás saját
Kedves Laci!
Csodás saját házban, kedvesünkkel élni, remek vers.
Erzsike
Sztancsik Éva
2015, június 23 - 20:22
Permalink
Jó kis "köz-érzeti" vers,
Jó kis "köz-érzeti" vers, tetszett. :) Éva
Bieber Mária
2015, június 23 - 23:15
Permalink
Jó volt olvasni ezt a családi
Jó volt olvasni ezt a családi idillt felvillantó verset. Én éppen fordítva vagyok, kertesházból panelbe költözve élek, ezért jól át tudom élni az életérzést, a szabadságot, a kert örömét stb. Gratulálok.
Bieber Mária
(Hespera)
hubart
2015, június 24 - 19:34
Permalink
Mi is laktunk panelban,
Mi is laktunk panelban, rengeteg szabadidőnk volt. Harminc éve van kertes házunk, ki sem látszunk a munkából, de nem mennénk vissza a panelba. A szabad levegő, a munka a boldogságunk, no és a négy unoka, akik megtöltik élettel ezt az egészet. :)