Fénykép

Dús lombok susogó zöldjei ringanak,
fénnyé lett a való, tükre a pillanat.
Hullámzó levegő ívein átlobog
színes, végtelen álmotok.
 
Gyújtópontja a Nap, bennetek úgy ragyog,
mint éjek gomolyán csendben a csillagok,
fénykép lesz mosolyod, s minden az ég alatt,
emlék, mert örökül marad.

Hozzászólások

Csilla képe

Kipróbáltam az aszklépiadészi versszakot, azért ilyen furcsa a vége..., számomra legalábbis, mintha hiányos volna.:)

Sztancsik Éva képe

Tényleg olybá tűnik, de majd...gatyába-rázod. ;) Egyébként: próbálkozásnak túl jó. :) Szeretettel. Éva

Csilla képe

:)) Köszönöm, Éva! Egyébként tényleg próbálkozás volt, de gatyába rázni félő, hogy nem tudom, mert ez a 'képlete' a versszakoknak. Mindenesetre, jobb, ha maradok a saját, belső ritmusaimnál, mert ez még nekem túl magas. :)

Sztancsik Éva képe

A "képlet" egy dolog. :) Azon belül kell mozogni és megtalálni az odaillő betűket, szótagokat, szavakat. Neked magyarázzam?! ;) (Egyébként ehhez nem értek, talán majd ha 24 óra helyett 36-ot kapok. ;) ) Szerintem kitartó vagy Te...én legalábbis ezt látom már egy ideje. Szeretettel. Éva

Csilla képe

Köszönöm ismételten. Igen, elég kitartó tudok lenni, - de még mindig nem eléggé -, ha hiszek valamiben, ráadásul nem csak szeretem 'csinálni', hanem fel is tölt energiával. Szerintem a dal van hamarabb, arra születnek a sorok, ha nem így van, akkor lesz görcsös és agyonszerkesztett. Most így látom, illetve érzem. :)