Az én mozim...
Ma szélesvásznú mozit álmodok
faltól-falig mozivásznast, kifakult fehér lepedőkkel.
Jól lásd, ahogy múlik el a huszadik század...
A mozigépész csendre int, kikönyököl vak- ablakán.
Koppan egy filmtekercs a kövön,
füttyszó kíséri, mintha most is hallanám…
Szakadt a film, beégett vakfoltokkal
Szarvasbogárcsápok kúsznak át a vásznon...
Majd szitok, káromkodás; "ezt a tekercset meg nem találom"
Fapados szerelem, elcsent csókok, ölelések,
büszke lányok szelíden ellenkezéssel;
"ne már, még meglátnak, az ismerősök pont idenéznek",
Rózsaöröm viráglik az arcokon: lám, felnőttem már,
megbámulnak a vasárnapi mise után!
"takaros a lyány, biz a’ formás, jó asszony lesz belőle...”
Aztán így:” lám, hogy fenn hordta az orrát,
s mi lett...én megmondtam előre!”
Édes nagypapák! Hétrét görnyedt mamókák!
Szemükben még fiatalos a tűz,
lágy levelekkel simogatja barázdált arcuk
a szélben lehajló szomorúfűz...
Sápadt citromcsibék csipognak, kotyog a kotlós,
s a vasárnapi kalács milyen finom, mennyire foszlós!
Velünk ébrednek, s alszanak el a mozi hősök,
az álmok színesek, bár fekete-fehérben lovagolt
Ivanhoe és a Tenkes kapitánya
Megtanultuk azt is, hogy Moby Dick, csak egy fehér bálna...
Szerelmesek voltunk minden színésznőbe,
fába véstük nevük, s rajzoltunk szíveket
nevükkel hazáig az összes járdakőre...
A vasárnapi húsleves illata, a kemencében sült kenyér,
a frissen ázott föld szaga. Apám keze,
ahogy simogat és milyen kérges volt az a tenyér!
Ahogy múlik az idő, a film is színesebb.
Cserebogaras májusi éjszakák, a felfedezett titkos- örömök,
az első szerelem és a csók csaták a szőlőlugasok között...
Az őszi munkák, vagy az úgy várt nyári táborok
felhőtlen szerelmekkel. A tengerben hagyott lábnyomok...
Ám volt sok rész benne csupa rózsaszín
és szomorú szemmel elsírt fekete...
-Ne játsszam tovább, megállítsam? Kérdezte a mozigépész,
s én intettem neki, hogy ne tegye...
Forogjon végig ez a film, peregjen csak le rendesen
nem vágható és ki sem hagyható egy perce sem.
Ha felnősz majd és érdekel, mindenestől rád hagyom
hogy lásd, hogyan múlott el, az én huszadik századom...
Hozzászólások
hzsike
2013, március 30 - 13:39
Permalink
A szélesvásznú mozid,
A szélesvásznú mozid, szélesvásznú versben megörökítve.:)
Szeretettel olvastam:Zsike:)
aLéb
2013, március 30 - 16:31
Permalink
Nagyot moziztam a versed
Nagyot moziztam a versed olvasva, és mintha az én filmem is belepergett volna ebbe a filmbe. Tetszett a vers megjelenésében monolitikus, de történetében nagyon szépen hullámzó, érzések, intuíciók mentén vezetett világa. Halkan: a központozás...) Nagyon tetszett a versed.
aLéb
Mysty Kata
2013, március 30 - 19:13
Permalink
Érdekes volt, mint egy
Érdekes volt, mint egy moziban..Oda úgysem járok már..Gratulálok szórakoztattál!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2013, március 31 - 15:22
Permalink
Kedves Barnaby! Tényleg
Kedves Barnaby!
Tényleg nagyon jó lett, élő képekkel.
Szeretettel Dyona
Balla Zsuzsanna
2015, augusztus 16 - 14:09
Permalink
Jó volt mozizni Veled!
Jó volt mozizni Veled!