Halasztás

Váratlanul találkoztam az idővel.
Akkor nem tudtam mondani neki semmit.
Nem voltak szavaim; anyám csak később
kezdett rám testálni néhányat az övéiből.
Azóta az idő medrében lubickolok,
néha egészen kiszárad, és félek :
idő nélkül hogy folytatom tovább?
Akkor is, és később még többször
halasztást kaptam. Most újra
szemben állok az idővel.
Kézszorítással köszöntjük egymást. 
Nem fenyeget, csöndes-szerényen
ütögeti meg vállamat, és megnyugtat:
 - maradok tovább veled.